Mi a baj velem?

Amikor meséltem erről egy közeli barátomnak, akkor ő szembesített vele legelőször, hogy ez nem teljesen okés. Én meg így is úgy érzem túl dramatizálom, és nem akarom önmagamat diagnosztizálni.

Vékony gyerek voltam, aztán általános felsőbe kezdtem el fokozatosan hízni. Nem érdekelt, viszont rosszul esett amikor ezt szóba hozták, mégha a legfinomabb módon is. A kövérségemet azzal probáltam kompenzálni, hogy elkezdtem fiúsabban öltözködni. Azonban eljött az az idő, amikor tényleg kórosan túlsúlyos voltam már. A családom és a "barátaim" egyaránt szóba hozták, a fiúk pedig ha nem viccet csináltak belőlem akkor passzív agresszív módon beszéltek hozzám, fenyegettek.

Most, a normál kategóriában vagyok a magasságomhoz képest, 30 kilót fogytam. Ezt sokan mondták is, hogy látszik, (inkább a családom) aminek örültem. Egy ideig egészségesen fogyókúráztam hogy elérjem ezt, viszont volt, és jelenleg is van hogy éheztetem magam, túlterhelem a testem. Nem eszek napokig, majd amikor rendesen eszek borzalmasan érzem magam. Főleg, ha többet mint mások. Hiába vagyok a normál kategóriába, végtelenül kövérnek és undorítónak találom magam és a testem. Nevetségesnek tartom ha bárki is azt mondja, vonzódik hozzám. A régi képeimtől hányingerem van. Gyűlölöm, amikor arról kell beszélnem hogy mit eszek, mit szeretek enni, és alapjáraton bármilyen kérdés az evéssel kapcsolatban. Kényelmetlen helyzetbe hoz, emellett az is, amikor másokkal vagy mások előtt kell ennem. Nem hánytatom magam, de van hogyha megkóstolok valamit, vagy ha gondolkozás nélkül megeszek valamit kiköpöm egy szalvétába. Általába olyan videókat nézek szórakozásként, ahol nagyon-nagyon sokat eszik egy ember (food challengek), főleg ha az egy elhízott ember. Jó érzéssel tölt el, hogy én kevesebbet eszek.

Ezek a legjelentősebb dolgok ezzel kapcsolatban. Rosszul érzem magam miattuk, nem tudom mi lehet a baj, és mit tudnék tenni hogy elmúljanak ezek.