Jó ötlet lenne pszichiátriára menni?

Sziasztok!

2022 áprilisába diagnosztizáltak bipoláris zavarral, kaptam rá gyógyszert (lamolep), segített is, bár négy hónapig legalább rosszabb volt, mint előtte.

A pszichiáteremmel van pár problémám, nagyon kedves nő, de igazából semmit se segít, ezért nem is mondok nagyon már neki semmit, csak gyógyszer felírás miatt megyek.

Többször volt az a válasza, ha elmeséltem neki valamit, hogy “majd elmúlik” “majd lesz jobb”, dühkitöréseim vannak, szörnyen aggreszív tudok lenni, igazábol bármi miatt, erre is annyit mondott, hogy ahelyett, hogy lerombolom a fél lakást inkább tépkedjek zsebkendőket. A bipoláris zavart is úgy állapította meg, hogy egy kb 10 kérdéses tesztet kitölttetett velem.

2022 augusztusába öngyilkossági kísérlet miatt sbo-ra kerültem, onnan pszichiátriára, bent akartak tartani diagnózis pontosításra, mert szerintük nem is az lehet a bajom, mint amivel le lettem diagnosztizálva, de nem akartam bent maradni, és mivel 18 éves voltam kiengedtek úgy, hogy aláírtam egy papírt, hogy már nem tartom fent az öngyilkossági szándékom.

Mostanában nagyon rosszul vagyok, borzasztó hangulatingadozásiam vannak, egyik percbe ordítva sírok, rá öt percre már boldogan ugrálok, mintha mi sem történt volna. A párommal is sok a konfliktus, mert eléggé kiállhatatlan a természetem olykor, agresszív vagyok vele, dühkitöréseim vannak kb a semmin, néha bekattan az agyam, hogy biztosan nem szeret, elkezdek ezen veszekedni utaná rá fél órára már bömbölök, hogy sajnálom ne hagyjon el. Mindig generálom a feszültséget, legapróbb dolgok miatt, utaná átmegyek pincsi kutyába, és könyörgök, hogy ne hagyjon el, az az egy szerencsém, hogy tényleg szeret, és tudja, hogy nem direkt csinálom.

Barátaim is sorra taszítom el, egyik pillanatban még istenítem, tesz egy apró dolgot már ő a világ legszarabb embere, másnap meg már lehet semmi bajom vele, rá pár napra megint irritál és lehordom minden rossznak. Borasztóan szorongok, főleg az iskolától, esti tagozaton vagyok vagyis lennék (12.) de egyszerűen képtelen vagyok bejárni, elkap a pánikroham, volt olyan, hogy bementem meghallottam az osztálytársaim hangját és olyan szorongás kapott el, hogy elmentem. Máskor meg két lány rám nézett, és elkezdtek kacarászni, ez olyan rosszul esett, akkor se mentem be inkább. Október óta egyszerűen képtelen vagyok bejárni, pedig kezdenem kellene valamit az életemmel de azt se tudom mit akarok csinálni, nincs egy tiszta célom, tiszta önképem.

Régebben drogoztam, eléggé sokat, ezt most letettem, a barátom miatt, de ha nem lenne szerintem ugyanúgy csinálnám, inni is sokat ittam rengeteget, az már csak ilyen 2-3 hetente van, szintén barátom miatt, nem lenne szerintem minden hétvégén ótvar részegen feküdnék valami bokorba. Mivel ezeket nem csinálom, ezért vásárlással kompenzálom, pillanatnyi eufória érzése miatt, vagy nem is tudom hogyan kellene ezt megfogalmaznom.

Szerintetek ha ezt elmondom pszihiátrián egy pszichiáternek segíteni fog? Mert már kezdek megbolondulni