Imádom az állataimat, nem tudok állatok nélkül élni, de rettegek elveszíteni őket. Mit tegyek, Hogy fogadjam el a halandóságukat?
Nélkülük nem látom a kiutat, a fényt, nélkülük semminek sincs értelme.
De annyira félek, hogy majd eljön az idő, amikor el kell engedjem őket és nem lesznek többet velem.
Nem tudom elképzelni, hogy a mindennapi többszöri séta a kutyámmal, ahogy rám néz, eltűnik az életemből.
Nem tudom elképzelni, hogy az állandóan beszélő, purrogó, mekegő cicám, aki állandóan a nyomomban van és hozza a játékait, már nem fog körülöttem rosszalkodni.
Nem tudom elképzelni, hogy a lopkodó rosszcsont, minden lében kiskanál kismacskámra ne kelljen minden percben odafigyelni.
Nem tudom elképzelni, hogy ne halljam minden zörgésre és uborkaillatra a cuncimókus bogyószemű tündéri tengerimalacoknak a fütyülését.
Azt szokták nekem mondani, hogy majd lesz másik, persze nem lesz ugyanolyan, de a következőt is imádni fogom azért, amilyen, akkor is, ha teljesen másmilyen lesz.
De ez valahogy nem nyugtat meg. A kutyám öreg, a purrogó cicám beteges, kényes, a kiscica ön- és közveszélyes, hiába van lakásban, a malackák alapból nem élnek sokat.
Szóval neki vagyok búsulva az egésznek, amennyire akartam őket, azóta pont annyira rettegek attól a naptól, amikor véget ér.
Nem tudom elfogadni az elmúlást, a véget, hogy nem tarthat semmi sem örökké.
A saját halálomtól is félek, hogy eltűnök a semmibe és ennyi volt.
Nem tudom, mit tegyek, hogy fogadhatnám el a természet rendjét?










Rengeteg fotó és videó van róluk.
Persze, minél többet vagyok velük, de néha eszembe jut és elkap valami rettegés, pánik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!