Mennyire normális ez OCD-nél?

Igen, ilyesmi is előfordulhat. Nekem ugyan generalizált szorongásom van, de előfordult már velem, hogy jobban vagyok, vagy furcsállom, hogyha épp nem szorongok egy eseményen.

Elgondolkodom, hogy én most miért vagyok jobban, csak nem tán hangulatingadozás? Végül oda jutok ki, hogy biztos azért vagyok jobban, mert Bipoláris depressziós vagyok vagy van más hangulatingadozással kapcsolatos betegségem. Közben meg csak a szorongás indult el megint, más betegségem nincs. Nem mutatok különösebben más tüneteket, ami erre utalna, szóval "csak" szorongás. Ez ilyen.

Jártam hasonló cipőben. Egy idő után az ember elkezdi a saját gondolatait figyelni és ellenőrizni, hogy nem jut-e eszébe valami kényszer. Aztan megijeszti magát, hogy normális-e ez az önfigyelés, vagy ez is OCD.

Ezt fogadd el, a gyógyulás utolsó fázisa. Lehet, hogy az OCD-re emlékeztet, de minden gondolat normális. Egy óriási trauma volt az OCD, és persze, hogy az ember résen van, nehogy kezdődjön, és elemzi, hogy most miért nem jut eszembe ez vagy az, mit csinálok, hogy most nem stb.

Ha a pszichológusnál tanultál kioltó technikákat a harm gondolatokra, ugyanazt a technikát használhatod erre a szorongásra is. Kognitív viselkedésterápiára jártam, és még jártam akkor, amikor ez a rész jött. De a végén ez tényleg már csak félévente fordult elő. Azért rendesen elmolyoltam vele egy-két napig (tudjuk, hogy megy ez...), de egyre rövidebb ideig.

Jól látod: ha valaki kimerült, rossz napja van, akkor jön ez, de egy idő után már tudni fogja az agyad, hogy csak átmeneti és nem ijeszted meg magad vele. Nem válik végeláthatatlan körré (bár most ettől félsz), ha hagyod megtörténni, hagyod magadat szorongani rajta. Tudod, "ússz vele", és majd elmegy magától.

Nagyon örülök, hogy már a végén vagy, és szorítok neked!

egy "sorstárs"