Mi a véleményetek arról a nőről, akinek a gyereke pszichológusa azt tanácsolja, hogy neki is egyéni terápián kéne részt venni, mert ott a baj gyökere, de ő szimplán lehülyézi a szakembert...?

"Ráadásul a szorongásnak is lehet egy örökletes oldala, de nem kell ide ADHD vagy autizmus (amiket amúgy is inkább gyógypedagógus tud fejleszteni), hogy a szülőnél kelljen keresni a probléma forrását."

Pedig tipikusan nőknél az ezt a két dolgot félre diagnosztiálják, és mint szorongást meg depressziót kezelik.

És egy 35 éves autisztikus anyát harmincvalahány év ebből fakadó traumával NEM a gyógypedagógus fog kezelni meg fejleszteni.

Ez kb az, amit a 10es mond, ha egy autisztikus anyát gyerekkorában "kinevelték" a válogatósságból, a saját gyerekével ő is türelmetlen neg agresszív lesz, mert "ha nekem végig kellett szenvedni, neked is, és nem értem miért vagyok ok nélkül iszonyatos dügös ha ez a téma előjön, miért kérdezed, nem nincs traumám? Na egyed az almát, mert ha kihányod, megetetem veled a hányást is, mint velem a nagyanyád!"

Azt se könnyû feldolgozni, hogy azokat a fejleszéseket, segítséget, amit a gyerek megkapott, neki is kapnia kellett volna.

Ha van egy kis önreflexiója akkor rájöhetne, hogy ő maga is ludas, hogy olyan a gyerek amilyen és ő nevelte. Egyszerűbb kívülre helyezni a felelősséget és mást okolni. Mondjuk a pszichológusok mindenkit terápiára küldenek (ebből élnek ráadásul megmentési kényszeresek szerintem)

#4-hez: majd, ha nem lesz kivel beszélgetnie, mert szerinte mindenki hülye, rájöhet, hogy mennyire magányos és szüksége van az őt körülvevő emberekre, ahogy azoknak is rá. Persze az is lehet, hogy ő jól elvan egyedül, akkor meg a probléma így oldódik meg.