Szabadúszó, kezdő, akár még tanuló pszichológus olcsón, online? Hol?

Nem tudom, de ezek az óradíjak tényleg megfizetehtetlenek, és még az se biztos, hogy kapsz érte valamit, vagy segítenek, vagy nem. Vagy közhelyeket kell hallgatnod a pénzedért, amiket már te is tudsz, vagy ha szerencséd van, akkor nm...

Amúgy menj a háziorvoshoz, mondd el neki a problémát, ő továbbküldhet állami pszichológushoz.

En, mint diplomas akkora f*szsagnak tartottam, hogy egy PAPIR kvalifikal teged. Nem a kompetenciad. Csomo olyan papiros van aki olyan sikhulye a szakmajaban, hogyha en lennek a manager kicsapnam a francba olyan lusta es inkompetens. Kepezze tovabb magat legalabb. Es a magyar felsooktatas is ugyanolyan fos mint a kozepiskolai. Rokonom kulfoldon tanult villamosmernokit, mondta, hogy milyen ott az oktatas, en meg csak neztem - EG es FOLD.

Amit itt adnak le az eszmeletlen elavult, felesleges, iszonyu lexikalis, kis resze erinti a szakmai tapasztalatodat a jovoben amivel majd mesz interjuzni. Es direkt nehany szak szandekosan cseszett nehez, ilyen a mernokinformatika, villamosmernoki. Pedig nem kene annak lennie egyaltalan. Erre sem panaszkodott a rokonom, ket helyen vegzett, alapot Dublin, mestert USA. Azt mondta rohej az itteni felsooktatas barmelyik intezmenyben.

#4 Egyáltalán nem azt mondom, hogy nem értek veled egyet, de itt picit elbeszélünk egymás mellett. Valóban nem a papír teszi az embert, és rengeteg diplomás ember van, aki minden szakmaiságot nélkülözve végzi a munkáját. Pszichológia szakon viszont lényegében NINCS lehetőség érdemi gyakorlati tapasztalatot szerezni, ezért aki kikerül az egyetemről, az nagyon jól tudja az elméleteket, csak éppen klienst nem nagyon látott még. Nem kapott ám az egyetemen tippeket arra, hogy mit kell mondani x problémára vagy y kérdésre. Vagy elmélet, esetleg józan ész alapján tudja, vagy a munkatapasztalat és továbbképzések során fogja csak idővel megtanulni. Ismétlem, szintén nem olyan régen végeztem, és látom, milyenek a pályakezdők (magamat is beleértve).

Kérdező, nem a kezdő pszichológusról akarlak lebeszélni, hiszen néha már az is jól jöhet, ha elmondja az ember valakinek a dolgait, aki picit átkeretezi őket a számára, megnyugtatja, ad néhány trükköt, módszert a kezébe (bár az általad felsorolt, rád nem vonatkozó példák már inkább a pszichiátria határát súrolják a pszichológia helyett). De aki diploma nélkül pszichológusként dolgozik, annak alapvető szakmai etikai elvek nem mentek be az egyetemen, szóval felmerül a kérdés, hogy a többi ott hallott dolgot vajon mennyire sikerült elsajátítania? A tapasztalantalságról nem is beszélve... Orvosi szolgáltatást nyújtó, beteget nem látott orvostanhallgatóhoz sem mennél, ugye?

Én pont tavaly kerestem és jártam hasonló motivációval egy fiatal pszichológus sráchoz.

Kifejezetten mondtam neki, hogy sajnos nem fér bele az az ár amit mindenki kér, és Ö alacsonyabb áron dolgozott, sőt még kedvezményt is biztosított (asszem amúgy minden egyetemistának olcsóbb volt nála).

Végül kiderült, hogy amúgy nem pályakezdő, meg nem arról van szó, hogy nem képzett, söt baromira sok dologban képezte magát, hanem egyszerűen figyelembe vette hogy kinek mi fér bele.

Az a baj, hogy ha lenne diagnózisod, akkor a legtöbb pszichológus csak levakarna, mert tartanak a pszichiátriai esetektől. A pszichiátria meg teljesen eszköztelen a legtöbb lelki problémában, hiszen egyik gyógyszer sem képes törölni vagy felülírni egy rossz gyermekkort, hibás családi mintákat, erre csak az önismereti munka képes.

Sajnos viszont pszichológia szakra sok olyan gyerek megy, aki a saját sérüléseire keresi a megoldást, így még az elején nagyon érintett és mindenbe bevonódik. Egy terapeutánál eszméletlen fontos a kommunikáció, hogy az mindig tárgyilagos legyen, de sohasem sértő, ítéletnek, tanácsnak tilos elhangzania a terápiás üléseken. Ezt a gyerekek nem az iskolapadban tanulják meg, hanem a pszichoterapeuta továbbképzésen, ahol nekik is át kell menniük az önismereti munkán, hogy le tudják választani a saját érintettségüket a kliens problémáiról.

Sajnos ez nem mindig sikerül, itt is olvasok néha olyanokat, hogy a hajam égnek áll, pl.hogy valaki elmegy egy terapeutához azzal, hogy nincs önbizalma és emiatt nem tud munkahelyet váltani, és a terap kijelenti, hogy addig szóba sem áll vele, amíg nem mond fel a munkahelyén. Nyilvánvalóan az ilyennek van valami saját blokkja ezzel kapcsolatban.

Visszatérve az ötletedre, egyszer beszéltem erről egy terapeutával, mondtam neki, hogy tulajdonképp miután a szegénység, az anyag szűkösség is mindig lelki tényezők (pl.alacsony önbizalom, hibás önértékelés) következménye, ezért minden terapeuta elkezdhetné a terápiát valakivel, aki még nem tudja kifizetni a teljes órabért, majd az önismereti munka eredményeképp az illetőre úgyis ráköszönt majd a bőség… :) Ez a terap annyit fűzött hozzá, hogy ha már valaki régebb óta jár hozzá és látja benne az önismereti munka iránti elkötelezettséget, ő szokott engedni az árból (akár ingyenre is egy darabig), ha pont nehéz helyzetbe kerül az illető, mert jellemzően ilyenkor még nagyobb szüksége van a terápiára. De ugye ehhez először “bizonyítani” kell. Én nem javasolnám, hogy zöldfülűhöz menj, mert olyan élményekkel is gazdagodhatsz, ami eltántorít az önismereti munkától, ami nagy baj lenne. Vagy teljesen torz képet kapnál a terápiáról. Ráadásul még ha profihoz is mész, akkor is kutyanagy mázlidnak kell lenni, hogy elsőre megtaláld az “igazit”. Sokaknak több év és több terapeuta után sikerül egy nekik megfelelőt találni.