Öngyilkosság emiatt? Nem bírom magam ezen túl tenni, olvassátok el kérlek, nagyon kéne vmi megnyugtató.

Hogy csak a lényeget mondjam: ma este elmentem egy villamossal, miközben láttam, hogy az imádott tanárom a zebra túloldalán van és csak a következő villamost fogja elérni. Mikor felszálltam, már láttam hogy ez lesz. És bevárhattam volna. Nem kellett volna felszállnom. De megijedtem, hogy ez annyira átlátszó, hogy miatta ott maradok. Heti egyszer látom őt. Lett volna vele pár perc, ami csak az enyém és az övé. Azt üzenem számára a viselkedesemmel, hogy nem fontos nekem, hogy nem várom meg őt!miközben ennek a teljes ellentéte van belül!!

Három hónapja élni is alig bírok már nélküle, rengetegszer van öngyilkossági gondolatom, ha vele kapcsolatban vmit rosszul élek meg. Most is erre gondolok. Semmi értelme nincs ennek így. Mit várhatnék?? Ha nem merem felé kifejezni az érzéseimet?? És a legszornyubb érzés, hogy neki mit okozhattam?? Ha esetleg ő is vonzódik hozzám? És látja, hogy otthagyom, elmegyek nélküle?! Pedig nem sietek annyira, és sajnos ezt ő is tudja, hogy ilyenkor viszonylag több időm van. Gyűlölöm magam teljes szívemből, amiért így viselkedtem, amiért képes vagyok ekkora nyomorult lenni. Tényleg, mit várjak így az élettől? Nincs semmi amiért élek már hónapok óta, csak ő. De hát képtelen vagyok megszerezni és ráadásul olyan jeleket produkálok felé, hogy ő se próbálkozzon.

Embert így nem gyűlöltek ahogy én most gyűlölöm magam.

Kérlek valamit írjátok, segítsetek, vélemény akármi. Mert felemészt, szétmar belülről ez a gondolatfolyam.