Hogyan kellene feldolgoznom egy ilyen tapasztalatot, amivel még a pszichiáterek sem tudnak mit kezdeni?
Jelenleg 32 éves nő vagyok.
28 éves koromban elindultam haza a munkámból télen, késő délután amikor már sötét volt. A szokásos útvonalamon mentem, amikor is hirtelen egy olyan élményben volt részem, amit azóta sem tudok sem megmagyarázni, sem feldolgozni, de még szakemberek sem tudnak segíteni. Volt egy nagyon élénk látomásom, szinte teljesen meg is éltem, hogy egy sarkon lefordulva elkap egy férfi, megüt, befogja a számat, megkötöz és megerőszakol.. majd miután végzett, megkésel és megvárja, amíg kivérzem és még arra is élvezkedik, majd lelép.
Annyira megijesztett, hogy nem mentem arra. Hazamentem, letudtam egy egyszerű képzelgésnek.. azonban kb 2 nap múlva tudomásomra jutott, hogy ugyanott.. ugyanakkor ez konkrétan megtörtént egy másik nővel! Azonnal pánikrohamom lett, pedig azelőtt nem volt ilyen.
Elmentem először pszichológushoz.. ő semmit nem tudott segíteni, max annyit, hogy menjek el egy pszichiáterhez, mert lehet, hogy beképzeltem és ő ezt kivizsgálhatná. Na ennek meg is örültem, mert az lenne a legegyszerűbb válasz, ha simán csak őrült lennék. Felkerestem tehát egy teljesen más városban élő pszichiátert (hogy véletlenül se fordulhasson elő az, hogy nem tartja be az orvosi titoktartást és valahogy megtudják az ismerőseim, mert azt nagyon szégyellném).. lényeg a lényeg.. a teszteken az jött ki, hogy teljesen normális vagyok.. ezt nem akartam elhinni, úgyhogy addig erősködtem, amíg még agyi CT-re is kiírt végül, pedig nem akart.. de mondta, hogy ha attól megnyugszom, akkor kiír oda is.. hát nem gondoltam volna, hogy nem fogok örülni annak az eredménynek, hogy nem vagyok őrült, de ez van...
Egyedül a legjobb barátnőmnek mertem elmondani az egész világon.. ő elhitte a történtet, de ő is csak azért, mert még a tényleges nemi erőszak és egyben gyilkosság előtt mondtam el neki, hogy ezt képzeltem be... de legnagyobb meglepetésemre simán csak letudta annyival, hogy nem hogy örülnék neki, mert vagy van 6. érzékem / veszély érzékelősem mint a pókembernek, vagy őrangyalok vigyáznak rám. Csak ő nem érti meg, hogy én még a lelkiismeretemmel sem tudok elszámolni, mert habár igaz, hogy nem tudhattam, de ha akkor nem foglalkozom ezzel az érzéssel, akkor velem történik meg az egész és nem azzal a másik nővel.. így most én élek ezzel a tudattal életem végéig.. Meg ami különösen idegőrlő nekem, hogy még van, hogy társaságban viccelődik azzal, hogy a női megérzéseim.. és rámkacsint.. és nyilván arra az eseményre céloz.. Meg olyat is mondott, hogy nem hogy elmennék médiumnak és segítenék másoknak.. ekkor majdnem pofon akartam verni.. mert ilyen és ehhez hasonló sem előtte, sem utána nem történt velem soha! És különben sem tapasztalatok az életben semmi különöset (ezen kívül persze), nem jönnek "látomásaim" ha megfogom valaki kezét meg hasonlók.. tehát még pénzt sem tudnék belőle csinálni, mert ha van is ilyen képességem, nem tudom csak úgy előhívni.. irányítani.. egyszerűen csak megtörtént velem egyszer az életemben 32 év alatt és nem tudom, hogy hogyan és ennyi!
Nem tudja megérteni, hogy engem azzal, hogy elvicceli nem tud megnyugtatni.. és bárcsak őrült lennék, mert akkor boldogan sétálnék az utcán, azzal a tudattal, hogy csak beképzeltem és legfeljebb gyógyszerekkel boldog lehetnék. Már öngyilkosságon is gondolkodtam, de ettől is inkább csak az tart vissza, hogy megint jön esetleg egy látomásom, amitől a pánikrohamom után már nagyon félek, tehát erre sem lennék képes!
4 éve történt és azóta is csak ilyen helyeken merek erről beszélni, mint a gyakorikérdések, ahol úgyis ismeretlenül írhatok..
Igazából nem bízom abban, hogy ti tudtok segíteni, csak egyedül vagyok a gondolataimmal, mert senkinek nem merem megosztani és legalább ebbe próbálok kapaszkodni...
Nem cikkeztek róla, az ilyen eseményekről vagy egyáltalán nem, vagy nem jellemző, hogy cikkeznek. Egyik volt osztálytársam unokatestvérét például megcsonkították és felakasztották egy erdőben, az sem került bele a hírekbe, mert a városnak jobb, ha nem keltenek pánikot. Ettől függetlenül időnként lehet látni durvább sztorikat a hírekben, de szélsőséges eseteket egyet sem, márpedig akinek vannak legalább tűzoltó ismerősei, akik el is mondanak ezt azt, azok pontosan tudják, hogy mi minden történik híreken kívül.
Ettől függetlenül nekem nem származik érdekem abból, hogy elhiszik-e, sem károm abból, ha nem. Főleg nem úgy, hogy névtelenül írom az egészet. A kár ami megtörténhetett a mentális egészségem terén az már megtörtént.
Az, hogy beképzeltem-e vagy sem. Hol lehet meghúzni a határt aközött, hogy mit képzelünk be és mit nem? Pl ha az ember látja a kezét... érzi... meg tud vele fogni tárgyakat, meg tud vele emelni. Kezet tud fogni egy másik emberrel és érezni a bőrének tapintását, melegségét. 100%-os bizonyossággal biztos lehet abban, hogy van is keze? Ez inkább filozófiai kérdés, René Descartes szerint nem, mert csak abban lehetünk biztosak, hogy létezünk, mert gondolkodunk, meg tudjuk figyelni a körülöttünk lévő világot.
Én mondhatom azt, hogy olyan bizonyossággal tudom, hogy megtörtént ez az eset, mint ahogy érzem a kezem, attól még lehet, hogy valóban beképzelem. Az orvosi szakvélemények viszont kizárják, már csak azért is, mert nyilvánvaló forrásból lehetett tudni, hogy valóban megtörtént az eset, és nekem előtte volt látomásom és pánikrohamom, üzenet dátumban lehet igazolni, hogy leírtam a látomásom, még mielőtt egy forrás által eljutott volna hozzám a hír erről az eseményről.
"Elmentem először pszichológushoz.. ő semmit nem tudott segíteni, max annyit, hogy menjek el egy pszichiáterhez"
Ha nem arról van szó, hogy kiválló thriller író vagy, akkor miért nem mentél vissza a pszichológushoz, hogy segítsen már légyszi neked a PTSD-t vagy mittudomén mit feldolgozni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!