Hogyan kell elképzelni egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő embert a valóságban?

Ő a világ közepe. Ha van itthon egy adag kenyér és te most jöttél ki a kórházból, és mozdulni sem tudsz, ő akkor megeszi azt az egy adagot és megy dolgára. Nem gonoszságból, hanem mert eszébe sem jut a másik.

Ha bármiben nem értesz vele egyet, azt személyes sértésnek veszi, aztán mikor belátja, akkor másoknak, mint saját ötletét adja elő, akár úgy is, hogy te jelen vagy.

Ő semmiben nem hibás. Ha elfelejtett valamit, akkor te vagy a hibás mert nem szóltál. Ha elrontotta, akkor mert te zavartad közben. Mivel ő nem hibázik, ezért bocsánatot sem kér soha.

Ha ideges, kiabál, durván beszél, az azért van, mert te váltottad ezt ki belőle.

Őneki kell lennie a társaság középpontjában. Ha ez nem így van, akkor menjünk haza, nem érzi jól magát.

Imádja produkálni magát. Ha szól a zene valahol, tuti elkezd táncolni (tud), hogy minden szempár rászegeződjön. Ha én nem akarok hülyét csinálni magamból, akkor megsértődik, és napokig rossza a hangulata.

Ha mondandója van, mesélhetnéke, akkor mindenki csöndben , érdeklődéssel hallgassa őt végig. Te tőmondatokban mondd el a lényeget, mert igazából őt ez nem érdekli.

Nem érti, hogy mi a baj vele, hisz ő a legjobb ember, nem iszik, nem dohányzik, ha őt elhagyják akkor azok olyanok, mint a kutyák, akik jó dolgukban vesznek meg.

Ő A FÉRJEM.

Én úgy vettem észre, hogy az ilyen embereknek nincsenek mélyebb kapcsolataik. Csak felszínes ismeretségeik vannak. Eleve felszínes emberekkel veszik magukat körbe, akik nem figyelnek rájuk igazán. Így ezek a "barátok" észre sem veszik a nárcisztikus vonásokat. Ha meg mégis, akkor eltávolódnak a nárcisztikustól. Vagy a nárcisztikus szakítja meg velük a kapcsolatot, ha "érzi a lebukás veszélyét". Ahogy én látom, az ilyen nárcisztikus emberek ismeretségi köre folyamatosan változik, a családtagokon kívül nem nagyon vannak stabil pontok az életükben. Mindez az extrovertáltabb nárcisztikusokra jellemző. Az introvertáltabb nárcisztikusok szép lassan elüldöznek mindenkit a viselkedésükkel és végül magukra maradnak.

Én csak az emberi kapcsolataikról írtam most. De a nárcizmusról, az ilyen emberek gondolkodásáról és viselkedéséről egy több ezer oldalas lexikont lehetne írni... (A 3-as nagyon jól összefoglalta a lényeget szerintem.)