Mit tehetek akkor, ha érzem, hogy épp mássá akarok válni, olyanná, aki nem szeretnék lenni?

Első: köszi, jogos! Mégsem akarok még elmenni. Még várom a még durvább szintet. :)

Második: szerintem nem közhely és jogos, de most nem ez okoz bennem konfliktust, bár annyiban talán mégis igazad van, hogy az, hogy nem szeretek magamban valamit, azért könnyen haragudhatok is magamra végül is.

Kicsit konkrétabban arról van szó, hogy amúgy nem olvasok-nézek-hallgatok híreket, amúgy is elég az, amit én érzek a saját testemen a háborúról, értem ez alatt azt, hogy ha pl. légvédelmi sziréna szó, akkor óvóhelyre megyek, ha nincs munka a háború miatt, akkor itthon maradok, tegnap este viszont mégis kidugtam a fejem a struccpolitikámból és kicsit túl is toltam, hiába tudtam előtte is, hogy pont, hogy videókat ne nézzek, mégis mindent megnéztem, és azóta konkrétan ölhetnékem van, bosszúból.

Tudom, hogy ez természetes érzés, ám én nem akarok ilyen lenni!

De remélem, hogy el fog múlni ez az érzésem és gondolatom is, ahogy ez a nyamvadt háború is, méghozzá minél hamarabb!

Ha van még ötletetek, szívesen veszem!

Ja, meg még magánba is jött válasz, amire itt válaszolnék az anonimitásom megőrzése céljából. Ezt írta az illető, és nem tudom, hogy miért magánba:

"Szinte semmit, ez az emberbe így van "beépítve". Ezért menekülnek el sokan háborús országokból (de természeti csapás után is ez megfigyelető). A háború mindenkit megváltoztat. Sajnos ilyen az ember, ez "evolúciós" örökség. alkalmazkodik a rosszabbá vált körülményekhez. És vagy elmenekül ha teheti, vagy megváltozik mert alkalmakzodik."

Ez nekem is eszembe jutott a saját kérdésemre válaszolva, még mielőtt kiírtam volna, ám én tartom annyira tudatosnak magam, sőt, azt gondolom és abban hiszek, hogy megvan minden eszközöm ahhoz, hogy ne váljak olyanná, aki nem szeretnék lenni, ezért is tettem fel itt a kérdésemet, tulajdonképpen a hogyanról.

Az is igaz, hogy az általam is írt bosszúszomjas érzése is egy természetes és állatias érzés, viszont éppen ez a különbség köztem és bármilyen állat között, hogy nekem van összetett agyam és nem csak ösztönlény vagyok, ergo képes vagyok a változásra.

Egyetértek mindazokkal, veletek is itt, akik azt mondják, hogy küzdj vagy menekülj, ez egy természetes agyi reflex is, mint az, hogy minek ment oda, mindenesetre most még tényleg nem szeretném elhagyni ezt az új otthonom.

Jó felfedezni magamban, hogy ez a háború változtatna meg engem, viszont így, hogy most ezt észre is vettem, talán meg is állíthatom.

Az ember amúgy is változik, hiszen nem tárgyak vagyunk vagy kövek, de pláne, ha háború zajlik az ember feje fölött, akkor felmerül a rossz irányba való változás. Én nagyon örülök annak, hogy szerintem még időben fülön csíptem magam, és nem azzal van bajom, hogy változok, mert az természetes, hanem azzal, ha szélsőséges irányba változnék, szélsőségesen negatív irányba, mint a bosszú.

Értem én azt is, hogy ez teljesen természetes egy háború során, én mégsem szeretnék rossz irányba változni.

Talán tényleg csak egyszerűen hírzárlatot kell elrendelni körülöttem, mármint legalább is magamban, amúgy meg úgyis utolér minden, akkor minek naprakésznek lenni.

Vagy ha van más ötlete, eszköze is valakinek még, örömmel fogadom!