Milyen érzés a borderline? Azok válaszoljanak akiknek diagnózisa van.

Engem borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak, depresszióval fűszerezve, 28 éves lány vagyok. Egyáltalán nem egyszerű ezzel a személyiségzavarral élni, egy igazi hullámvasút, leginkább nálam a társas kapcsolatokban jellemző ez a zavar, itt érzékelem a legjobban, hogy valami nem stimmel. Nagyon hamar elkezdek kötődni, nagyon ragaszkodom a másikhoz, rettegek attól, hogy elhagynak, egyik nap még mindent megtennék a másikért, másnap már úgy vagyok vele, hogy ne is találkozzunk. Ez nem csak saját magunkat viseli meg, hanem a párunkat is, nem mindenki tudja türelmesen kezelni ezt a hangulatingadozást, ráadásul erre kifejezetten gyógyszer sincs, ami csillapítaná ezeket az érzéseket, ráadásul nem is gyógyítható, maximum fejleszthető. Én járok pszichoterápiára, van kimondottan borderlineoknak terápia, arról még csak olvasgatok, nehéz elindulni. Egy "előnye" van ennek a személyiségzavarnak, ha diagnosztizálják. Néha azt gondolom, hogy jobb lett volna, ha soha nem derül ki, de azáltal, hogy tudom, hogy van annak neve is, ami bennem történik nap, mint nap, így sokkal tudatosabb tudok lenni, meg tudom figyelni, hogy adott szituációban miképpen reagálok. Az érzelemszabályozás hiányzik, illetve a kontroll is, de igyekszem megkeresni azokat a tevékenységeket, amik kicsit meg tudnak nyugtatni, próbálok a jelenben maradni. Nem egyszerű így megtalálni az egyensúlyt, a stabilitást, pedig pont az lenne a lényeg, hogy beálljunk egy szintre, ne pedig percenként változzon a hangulatom, ami befolyásolja azt, hogy hogyan cselekszem. Egy szóval jellemezve: Nehéz. : (

Engem 19 évesen diagnosztizáltak, most vagyok 43. Elvileg enyhülnie kellene a kor előrehaladtával, de nálam ez nem áll fenn. Hangulatingadozásaim, dührohamaim, öngyilkossági gondolataim vannak, az érzelmeimet nem tudom kontrollálni. Voltak öngyilkossági kísérleteim is. Gyakorlatilag vegetálok, nem tudok hosszabb távon egy helyen dolgozni, párkapcsolatot kialakítani, kaotikus az életvitelem. Naponta többször változik a hangulatom a depressziótól kezdve a kitörő örömig. Van, hogy eltervezek valamit, amibe egyik nap lelkesen belefogok, de másnap már semmi kedvem folytatni. Nincs életcélom. Mindenbe és mindenkibe a rosszat látom, félreértek dolgokat, aminek mindig balhé a vége. Ugyanazt az embert egyik nap felmagasztalom, következő nap meg utálom. Társfüggő személyiség vagyok és egyedül életképtelen. Nem tudom, meddig fogom ezt bírni és a környezetemnek is borzasztó nehéz, mert még a legnormálisabb embereket is képes vagyok elmarni magam mellől ezzel a viselkedéssel. Szerfüggő is vagyok, sokáig alkohol- és gyógyszerfüggő voltam, 8 éve az előbbiről viszont sikerült leszokni. Ez nem betegség, hanem egy állapot, kigyógyulni nem lehet belőle, maximum egy olyan szintre hozni, hogy viszonylag normális èletet lehessen vele élni. Nekem ez eddig nem sikerült. Utálatos egy helyzet, senkinek nem kívánom.

23 éves lány vagyok és borderline. Pokoli majdnem mindennap egy szenvedés

Valószínű én is ez vagyok, de ezt valahogy nem lehet leküzdeni?