Kilenc éve evés zavarosan,magányosan.Nagyon fáj az élet. Keresem az okát,talán ezek lehetnek?többi lent.

Sok rossz dolog,sok bántás ért az életemben.

Főleg férfiak részéről.

Sosem voltam kövér.A legnagyobb súlyom 158centimhez 50kg volt.

Volt hogy 20kg-ot lefogytam 14 évesen.Édesanyám elhanyagolt,nem igazán törődött velem senki.

Soha nem értett egy család tagom sem.

Amikor sikerült egyedül ki jönnöm belőle mert élni akartam néha az is baj volt,ha megettem három almát mert másnak nem maradt.

Ilyen apró dolgok.

Sosem találtam a helyem.

Állandóan költöztünk,anyám újra házasodott egy alkoholistaval aki terrorizalt lelkileg.

Aztán ott a bátyám aki velünk lakott O is bántott állandóan

Utáltam itthon lenni

Aztán a nem evés után jött egy falas rohamos időszak 2 évig.

Azóta ez nem jött rendben

Elkezdtem az egyetemet ,előtte rengeteg helyen dolgoztam kerestem a helyem.Azt,ahol végre boldog lehetek.

Most egyetemre járok ,és hirtelen olyan furcsa volt hogy végre egy olyan közösség tagja lehetek ahol jól érzem magam.

Nem tudom elhinni felek hogy hátba szúr mindenki.

Két napja csak alszok,nem bírok tükörbe nézni mert telezabaltam magam ma.

Nem merek iskolába menni ne hogy lássák hogy nagyobb vagyok mert többet is ettem

Hiábavaló az edzés ,ha rám jön néha a falásroham.

Nem támogatott soha senki,annyira fáj hogy így mindjárt 23 évesen csak rossz dolgok történtek velem.

Kapcsolat téren is ,családom sincs igazán.

Mindig törekedtem a haladásra gyerekkorom óta egyedül.

De elfáradtam,talán nekem ennyi volt.

Ezt érdemlem?