Aki pánikbeteg,illetve az volt,az letudná írni,hogy mi segített rajta?

A panikra(rohamra) nincs sok modszer. Vagy lemeditalod mondjuk egy egyetemi prezentalasnal ahol 400 ember figyel es ebbol lesz vizsgajegyed (sok sikert a meditalashoz kozben) vagy kibirod de... hat azt sokan tudjuk hogy kozel lehetetlen. Hangremeges, aztan masra figyelsz, szivveres, szapora legzest hallod, besipol a mikrofon, izzadsz, ezt tobbiek latjak elkezdenek nevetni meg latod hogy rolad beszelnek hogy "szegeny" meg ilyenek.

En ezt mar ateltem, igen velem tortent meg. Rohadt kellemetlen volt. Szerintem gyogyszerezes eloszor Xanax vagy nem szelektiv beta blokkolo (nem olyan pl mint a metoprolol), hogy megszokd a helyzetet mellette pszichologus.

Ez ilyen amikor beindul a biologiai szimpatikus idegrendszered, erre hiaba meditalsz elotte/kozben/utana.

Alapvető probléma, hogy nem kap az ember érdemi segítséget az egészségügytől. Tulajdonképp, a jelenlegi egészségügyi ellátás hazánkban a tűzoltáson alapul. Csak azokkal foglalkoznak, akik már gondot okoznak a társadalomnak vagy így vagy úgy. A sürgősségi ellátást megadják, ha sérülés éri, ha infarktust kap valaki. Pszichés esetekben, akkor, ha másokat vagy önmagát veszélyezteti az illető. De a gyors tűzoltás után minimális a rehabilitáció, jellemzően mindenkit hagynak a levében főni. A társadalom számára a beteg emberek csupán problémát jelentenek, emberszámba nem veszik őket, darab, darab. Vagy túléli vagy sem. Aki él, az dolgozzon a társadalomért, illetve a felső tízezer jó életmódjáért. Az egész emberi társadalom a gazdaságra épül! Modern rabszolgatartás! Kenyeret és cirkuszt a népnek, cserébe dolgoznak. Az egészségügyi elétás célja, minél több embert visszajuttatni a mókuskerékbe. Még a fizikai betegségekkel sem foglalkoznak emberi módon, a szellemi betegségek pedig nagy hátránnyal indulnak. Nem hiába alakult ki, a szellemi, lelkiproblémákkal küzdőket egyszerűen bolondnak, az ilyen gyógyintézményeket bolondokházának, sárgaháznak mondják. Még mindig általános jelenség, hogy az ilyen emberekről lemond a társadalom. Kisebb közösségekben, csoportokban is leginkább eltávolodnak tőlük. Ha vérzel, ha összeesel az utcán, a tömegközlekedésen, munkahelyen, akkor nagy eséllyel segítenek, viszont, ha pánikrohamod van, ha kiborulsz, ha nem vagy képes szabályozni lelkiállapotodat, akkor eltávolodnak tőled.

Hihetetlen, hogy a pszichológus nem tartja megoldásnak a pszichiátert, a pszichiáterek nem tartják kompetensnek a pszichológusokat. Egyik szerint a másik nem orvos, ne szóljon bele a gyógyításba, a másik lenézi az orvost, mert az nem foglalkozik a lélekkel, kiiktatja a képletből az embert, ő betegeket kezel, nem embert, ráadásul, mindent gyógyszerrel (vegyszerrel) akar megoldani... Mindez felett, akkora az egójuk, hogy ha bármilyen kombinációban összezárunk egy pszichiátert, pszichológust soha nem értenek egyet, mindegyik mást és mást mond. Viszont, ebből adódik a megoldás! Keresd meg azt a szakembert, aki számodra a megfelelő. Aki eléggé szimpatikus, úgy beszél, ahogy neked megoldásnak tűnk, akit eltudsz fogadni.

Pánikrohamokon, mi segített? Le kell foglalni az agyunkat, a testünket! Nem szabad időt hagyni magunknak az agyalásra, a fantáziálásra. Minél aktívabb életet élsz, annál kevésbé leszel pánikbeteg. Minél aktívabban éled az életed, annál több behatás ér, minél több impresszió ér, annál jobban megtanulod kezelni őket.

Dolgozz sokat, lehetőleg fizikai tevékenységet kombinálj szellemivel. Amennyiben ülő munkát végzel, annál többet sportolj vagy kertészkedj. Utóbbi az egyik legkiválóbb stresszoldó tevékenység. Válassz olyan sportot, ami mozgatja az agyat és a testet is. Ha a mérleg billen egyik oldalra, akkor pakolj bele a másik oldalba is. Ha főként fizikai tevékenységről szól a sport, akkor válassz mellé egy másikat is, ami ellensúlyozza. Pl. súlyzós edzés mellett sakkozz, táncolj, teniszezz, aikidozz, Tai chizz... A csapatjátékok oldják a belső feszültséget, a társasságtól való félelmet.

Igenis rá kell szorítani önmagadat, hogy olyan tevékenységet (is) végezz, amitől tartasz! Le kell küzdeni a félelmet, a nehézséget! Egyeseknél a gyors ragtapasz lerántás szerű módszer működik, másoknál a fokozatosság. De vagy így vagy úgy csinálni kell!

Tudom, én könnyen beszélek, hiszen hullámzik a hangulatom, hol lent vagyok a bányászbéka feneke alatt, hol felspanolom magam és élni akarok ezerrel. Megpróbálom egyiket táplálni a másikból, egyensúlyba hozni. Hamar ráébredtem, mások nem fogják megoldani az én életemet. Senki nem fog kirángatni a gödörből, nekem kell kimászni. Olykor van, aki kinyújtja a kezét felém, akkor bele kell kapaszkodni, de nem szabad ráakaszkodni, hiszen ő is élni szeretné az életét.

Kedves kérdező! Ha eljutottál odáig, hogy kiírtad a kérdést, akkor megoldást keresel, vagyis tudatosan tenni akarsz. Mondhatom, az első lépést megtetted evvel! A klasszikus irányelvet kell szajkózzam, lépésről, lépésre haladj előre. Ha ki akarsz mászni a gödörből, akkor nem a függőleges falon kell mászni, ahonnan újra és újra visszazuhansz a mélybe, hanem ásni kell egy fokozatosan emelkedő utat felfelé. Van aki egy egyenest ás, ami gyorsan ível felfelé, van aki spirális, hosszabb utat váj magának. Aki ott gubbaszt a mélység alján, siránkozva, hogy szar az élet, rajta senki nem segít, ezért mindenkit utál, az soha nem fog kijutni.

Nem azt kell várni, hogy kihúzzon valaki, hanem el kell kezdeni ásni, majd hívni valakit, aki segít megépíteni az utat. Egy valakit, aki mélyépítésű alapot épít, másik valakit, aki hozza a betont, valakit, aki leteríti a betont az útra, aki vasrácsot épít az útba, hogy erős vasbeton készüljön, valakit segít fény csinálni, akár egy villanyszerelő, lesz, aki a tervezésben segít majd... Légy az saját építésvezetőd, aki összefogja, megszervezi az építkezést, hogy megvalósuljon az út felfelé a gödörből!