Miért vágyok még mindig egy olyan helyre ahova nem véletlenül sosem sikerült bejutnom? (hosszú így ne írjátok, hogy tltr, olyan olvassa aki szeret hosszút olvasni..)

Évek óta szeretnék bejutni a gyakorlati helyemre. Még annó iskola végével sikerült felvételt nyernem de utólag meggondoltam magam és nem kezdtem el dolgozni ott amit azóta is bánok és próbálok helyre hozni de nem megy. Akkor igaz még gyerek voltam de utólag nézve lehet tudatosan nem mentem el és nem véletlen. Sok minden ellene szólt és lehet nem bírtam volna amúgy sem. Ilyen volt a 3 műszak ami akkor még új volt nekem és nem értettem igazán, a túl korai kezdés, mert igaz volt útvonalam oda de bonyolult és más mint ahogy délután vagy este mentem volna így 2 útat kellett volna megjegyeznem ami akkor nekem sok volt meg költséges. Rizikós is lett volna, mert vagy 40 perccel korábban értem volna oda vagy épphogy befutottam ami stresszel járt volna minden nap, beérek e vagy mi a fenét cisnálok 40 perccel kezdés előtt. Nem volt köztes megoldás akkor és azóta se sajnos. Meg a 20 percces séta készített ki, főleg hajnalban, sötétben 20 percces erdős, bokros útvonalon gyalogolni egyedül egy fiatal lánynak nem szerencsés és ettől még ma is tartok. Jó munkák lettek volna ott, sok üzem volt így volt sok lehetőségem de a fentebb elmítettek miatt nem mertem kezdeni ott. De valamiért még mindig furdal a lelkiismeret és vágyakozom oda holott nem lett volna előnyös nekem sehogy se max annyi, hogy ismertek ott, ismertem a helyet, minden zugát kívülről fújtam, és őket is, ismertem a feladatokat, de ennyi kb. Azóta marcangolom magam, miért döndöttem így és valahogy az agyam kiblokkolja a fentebb említett negatívokat és csak a jó dolgok maradnak meg ilyenkor és újra megpróbálok jelentkezni oda. Ezért is féltem azóta új munkahelyet keresni, félek az ismeretlentől, új emberektől, új közegtől, persze azóta sok jó munkát lepasszoltam de semmit nem bánok annyira mint ezt. És persze ezen felül csak jobb lehetőségek vannak, mint közeli munkahely, nem 3 műszak, nincs túl korai kezdés...bár a 3 műszakot simán csinálnám de na 1 vagy 2 műszak még mindig jobb. De valamiért néha nosztalgikus emlékezés tör rám főleg olyan zenék hallatára amiket akkor hallgattam gyakorlaton és néha hamis emlékeket is képzelek hamis érzésekkel mintha tényleg megtörténtek volna a jobb emlékezés végett. Voltak ott is kellemetlen szituk de azokat felülírja a hely maga. Nem értem miért vágyok még oda, holott tudom az okát miért nem mentem akkor és azóta se pedig sokszor kaptam újra lehetőséget de nem mennék most se. Mégis mintha a fejemben kreáltam volna egy ideált a helyről és azt hiányolom nagyon. Pedig megtörtént, hisz gyakorlaton voltam csak azt hiányolom, hogy dolgozhattam volna ott már sok éve és ez nem történt meg. Van e erre vala szakszó, kifejezés erre az egész történetre? Légyszi bántó, negatív szavakat ne írjatok, inkább ikszeljétek ki a kérdést.