Teljesn önbizalomhiányt hogy lehet építeni 40 éves kor felett?

Egy teljesen elnyomó gyerekkor (22 éves korig) után, az első emlékeimtől semminem érzem magam, nyilván érezették, közölték, ezért alakult ki. Erőm nem volt ellenállni, hisz naponta hallottam mások jobbak nálam. Pedig jól tanultam, dolgoztam, barátaimat mindig bírálták, tehát az égész lényem nem volt jó. És suliba sem engedtek oda ahova szerettem volna, igazi elcseszett élet. Aztán valahogy csak lett saját életem, maszkoltam, nem magamat adtam, igyekeztem. 3 szuper gyerek anyja lettem, de a harmadik betegen született. Nos teljes elszigetelődés, gyerek fejlesztés közben feljött a gyerekkor, kinyílt az a bizonyos ajtó, amit talán bezártam és azóta süllyedek. Emberek nem tudják mi van velem, de amint hátat fordítok belepusztulok a fájdalomba. Annyira semminek érzem magam. Nem tudok senkihez kapcsolódni, ellökök mindenkit , aki esetleg kedves lenne. ŰDícséretet nem fogadom, zavar, mert valótlannak érzem. Mostmár addig fajult hogy mindenben azt keresem hol hibáztam, miket rontottam el, biztos én teszem tönkre a gyerekeim életét. Konkrétan nem tudok magammal élni. Borzalmas. Hogy ennek az ellenkezőjét eljátsszam az is. 40 fölött vagyok a csudába is és megbolondít a gyerekorban elvetett mag bennem :( Volt ott minden...szégyellem. Mit tehetnék?