A kerületi ingyenes pszicholóus/pszichiáterhez elmehetek csak azért, hogy felírjon nekem egy gyógyszert, amire megkérem?

2: Tisztában vagyok vele, ezért használtam a "/" jelet a pszichológus és a pszichiáter szó között. Akihez jártam pszichiáterhez régebben, ő foglalkozik gyógyszerekkel is, pszichoterápiával is, és még csoportterápiás terapeuta is. De ismerek mégegy ilyet.

#4: Ettől félek én is, hogy sokan ráfüggenek, stb, ugyanezen okból nem szívesen írta fel az utolsó pszichiáterem sem. Én tudom, hogy én nem lennék függő, de az a baj, hogy ők nem ismernek és ők nem tudják. Több, mint egy évvel ezelőtt írtak fel utoljára egy dobozzal, és most nemrég bontottam csak fel, és még gy sem szedem napi szinten, próbálok józanul túllépni az érzéseimen, viszont vannak olyan pillanatok, amikor tényleg szükségesnek érzem. Mondjuk amikor az volt a másik opcióm, hogy kisétálok a vonathoz, ami amúgyis csak párszáz méterre van. Inkább bevettem 3 Rivotrilt és lefeküdtem aludni. Szóval én tudom magamról, hogy nem lennék függő, de egy idegennek hiába magyarázom, úgysem fogja elhinni. Van egy-két adag egy-két különböző drogból is nálam, amiket még azért vettem, hogy jól érezzem magamat, szintén hónapokkal ezelőtt... Aztán úgy alakult, hogy k.rvára nem érzem jól magamat. Azt is simán csinálhatnám, hogy belemenekülök ezekbe a szarokba, de hozzájuk se nyújtam, és a jelenlegi mentális állapotomban méginkább nem akarok, mert mindig is felelősséggel fogyasztottam ezeket, és ezután is így szeretném. Szóval ja, én abszolút nem vagyok hajlamos semmilyen függőségekre (a cigit is pl ki nem állhatom, sőt, egyenesen gyűlölöm, alkoholt is kb évente egyszer iszom, stb), magamat nem is féltem ettől, nekem tényleg csak segítségnek kellene most ebben a neház időszakban, inkább attól félek, hogy ezt egy idegen ember nem fogja nekem elhinni, pláne ha hozzáteszem a BPD diagnózisomat is...

#5: Klinikai szakpszichológushoz járok pszichoterápiára, a DBT a specialitása, sokmindent szoktunk onnan átvenni, de van, amikor csak beszélgetünk, van, amikor más terápiás módszereket alkalmazunk. Illetve kijártam egy egy éves sématerápiás csoportot, most a DBT-re vagyok várólistán. Alapesetben azt mondanám, hogy mivel nagyon elb.szott vagyok és nehéz eset, működik, csak borzasztó lassan, de nagyon apró lépéseket már tettem, meg vannak olyan dolgok, amikben fejlődtem. Viszont ez, ami most történt, ez abszolút nem segít most a helyzeten, sőt, teljesen visszaestem, és méghátrébb kerültem, mint ahová eljutottam, de az is lehet, hogy még annél is hátrébb, ahonnan indultam. Illetve eddig a depresszió az csak olyan mellékes dolog volt, amivel annyira nem foglalkoztunk, inkább a bpd-n volt a hangsúly, viszont most az is sokkal aktuálisabb lett.

#6: Ahogyan feljebb kifejtettem, attól én egyáltalán nem tartok, hogy én rászoknék a gyógyszerre, hiszen ha hajlamos lennék rá, akkor ez már rég megtörtént volna. Nagyjából 3 éve írtak fel nekem elsőnek Rivotrilt, egy dobozzal, utoljára pedig kb 1 éve, és a második dobozt nemrég bontottam csak fel. Ezen kívül anyám gyógyszeres dobozában is találtam szintén Rivotrilt, amit ő nem szed, az is régóta csak ott áll, ahhoz sem nyúltam hozzá. Tényleg annyi mindent próbáltam már (többek között modern gyógyszereket is, meg régebbi fajtákat is), hogy kb fel se tudnám őket sorolni anélkül, hogy kihagynék valamennyit... Meg szeretném próbálni azért, de nem tudom, mennyi esélyt látok rá, hogy el is hiszi nekem ezeket (amik mind igazak) és belátja, hogy jelenleg ez a gyógyszer az, amire szükségem van, mert ez segít.

#7: Hát, itt nálunk nem igazán akarnak. Anyám járt már ott többször is, ő meg pont úgy ment oda, hogy nem gyógyszert szeretne, hanem beszélgetni, de mindig elzavarták, viszont felírtak neki valamit (feltételezem, a Rivotril is onnan van). Illetve tőle is, de másoktól is elég negatív tapasztalatokat hallottam a konkrét itteni pszichiáterről, volt, aki sírva jött el tőle... Már csak ezért is félek elmenni hozzá, és félek, hogy már "csakazértse" írja fel azt, amit szeretnék, helyette viszont jól megaláz, vagy nem tudom...