Miért van az,hogy amikor rám tör a magány valakivel mindig beszélnék?többi lent.

Nekem 1 db haverom van, nem baratom, nalam ezek kulonbsegek.

Srac hetente - 2 hetente hiv/hivom. Dumalunk a semmirol kb, talan talizunk eszunk valamit es ennyi aztan jovok haza gepezni meg kirugtak sulibol (foiskola).

Emellett kezeles-rezisztens major depresszios vagyok, csak nyugtatot segitenek. Ongyilkossag? Ne is beszeljunk rola, annyi volt.

Mondjuk en egyebkent a problemaimat mindig magamban tartottam mert volt egy teszt amin felmertek IQ-t meg EQ-t meg mittom en mit, es az IQ-m nem volt nagy, atlagos volt, de az EQ-m magas volt. Ezt valahogy erzem is mert nagyon erzekeny vagyok es latom masok nezesen, arckifejezesen nagyon erosen, hogy mit erez mit gondol. Es latom, hogy a legtobb embert total nem erdekli es lesz*rja az en gondom, senki nem fog/akar segiteni, sot az ellenkezoje neha.

Ezert meg minek osszam meg a gondjaimat? Hogy lehanyjanak? Inkabb... mindegy hagyjuk