Jól gondolom, hogy ez egyenes út a daganatos megbetegedés felé?Mit tehetnék ellene?

28 éves férfi vagyok, anyukám 53 évesen halt meg daganatos betegségben. (10 éve)

Azt hiszem, hogy ugyan olyan a személyiségem mint az övé, nagyjából ugyan azok a belső értékeink, minél idősebb vagyok annál inkább az ő tetteit, gondolatait látom a saját életemben is, tehát hogy azt érzem hogy adott szituációkban ő is ugyan így érezte magát, ugyan ezeket gondolhatta.

Viszont sosem mutatta ki ezeket, sosem panaszkodott, mindent magában tartott.

Ugyan ezt teszem én is, csak rajtam még van egy olyan nyomás is, hogy férfi vagyok és nem mutathatom ki senkinek sem a negatív érzelmeimet, mert lenéznek, gyengének tartanak miatta. (vagy inkább én gondolom ezt elsősorban talán ez a legnagyobb baj)

Iszonyatos nagy stresszt, nyomást érzek magamon folyamatosan.

Hosszú idő után végre lett egy barátnőm, akit szeretek, de óriási megfelelési kényszer van bennem, és sokszor úgy érzem hogy nem tudom teljesíteni ezeket, és nem adom meg azt amire egy ilyen lánynak szüksége van.De azt tudom, hogy abszolút e nem egy ilyen problémáka generáló, stresszelő, szerencsétlen férfire van szüksége.

Nem tudok bánni a pénzzel, nem tudom beosztani, ez is egy folyamatos stresszforrás, pedig jóval több pénzből élünk mint a magyar átlag, de ez nem látszik rajtunk.

Ezen kívül anyukám soha nem dohányzott, soha nem ivott....én viszont napi 15-20 szál cigit is elszívok már 6 éve folyamatosan.

Nagyon félek attól, hogy daganatos betegségben fogok meghalni, mert láttam hogy ez mivel jár, mi a folyamata, és közben a gondolat is itt van, hogy teljes gázzal száguldok a lejtőn effelé, mert úgy élek.

A környezetem ebből valószínűleg semmit sem észlel, maximum a barátnőm kezdi.Egy teljesen egészséges, a kisebb problémákat magasról le'ró ember képét mutatom, miközben ezek valójában belülről emésztenek folyamatosan.

Nyilván a cigarettával jegyet váltok az onkológiára, de én azt hiszem hogy ezt stressz levezetésként kezdtem el, és ez már csak egy okozat, hogy gyorsabban haladjak a végzetem felé.

A fejemben kéne rendet tennem, de nem tudom hogy hogy, vagy hogy ez lehetséges e egyáltalán...hiszen ez nem egy átmeneti állapot, ebben nőttem fel, a személyiségem része, hogy örlődök a kisebb problémákon, túl érzékenylelkű vagyok.