Lehugyoztak gyerekkoromban és most tört fel ez az elfojtott emlék. Állandóan erre gondolok, hogy juthatok túl ezen? Történt valakivel hasonló? Hogy oldottátok meg?

Meg mi volt a konkrét szitu?

Mert az is lehet, hogy ha nagyon fiatal gyerekek voltatok, hogy nem gonoszságból tette, csak amolyan poénból. Oké, bosszantó így is, de nem ok egy életreszóló traumára az, ha az 5 éves Sanyi lehugyoz mert vicces. Az már inkább gáz, ha 15 éves hugyoz le, mert azt hiszi, attól menőbb. Utóbbi esetben jogos a neheztelés.

#14

Kiforgatod a szavaim!

De a lényeg akkor is az, hogy sajnos a pszicho mókus is esetleg segíteni tud feldolgozni bizonyos traumákat, legtöbbje meg még nem is segít, csak hallgat, mint kutyagumi a fűben. A csóri páciens meg fizet mint a katonatiszt.

Én gyerekkoromban kórházba kerültem egy évfolyamtársam miatt, szóval van tapasztalatom. Őszintén, én örülnék, ha megúsztam volna annyival, hogy "csak" lehugyoz.

#15 nem forgatja ki senki, inkabb te nem erted, hogy o mit mond... nem szenvedsz empatiadeficitben?

A kerdezonek: hidd el, a pszichologus ezert nem fog kirohogni, minositeni, nem fogja csorbitgatni a jelentoseget a dolognak az eletedben. Nem ugy, mint a 15-oa diszpinty.

16

Gondolom te sem vagy pszichológus. Legalábbis a kötekedő, faragatlan stílusod alapján nem vagy egy értelmiségi és jobb is.

Nekem van empátiám (a kérdező és olyanok irányában akik nem állnak belém).

Nos a kérdező meg el tudja dönteni maga is, kire hallgat.

A válaszomat neki céloztam, nem neked.