Lehet, hogy BPD-m van?

Tinédzser lány vagyok, akinek a gyermekkora azzal telt el nagyrészt, hogy félt, szorongott a szülei miatt, akik veszekedtek egésznap, alig volt egymáshoz egy kedves szavuk, ölték egymást (egyébként szó szerint). Mindezen egyedül mentem keresztül. Már azóta rájöttem, hogy szeretem a lányokat, viszont az anyukám nagyon homofób, szóval ezen is teljesen egyedül kellett keresztülmennen 2 éve. Senki nem tudja, hogy nem vagyok jól. Anyukám nem veszi komolyan a gondjaimat. Nagynehezen rávettem tavaly ősszel az anyámat, hogy keressünk egy pszichológust, így is lett, de viszont a pszichológusom felől 5 hónapja nem hallottam semmit, szóval most megint teljesen egyedül vagyok. Na de, nem értettem, hogy miért van az, hogy, ha valaki csak megtetszik, ne adj Isten szerelmes leszek bele, akkor miért szeretem annyira, miért kötődök annyira az idősebb emberekhez, miért hiszem azt, hogy mindenki el fog hagyni (egyébként tényleg elhagynak), miért elég csak egy apró dolog is, hogy valakit megutáljak, akit amúgy nagyon szeretek (aztán utána megint nagyon szeretem), miért élem meg ennyire intenzíven, ha dühös vagyok (dobálok dolgokat, éppen megvágom magam, bántani akarok valakit, amit persze nem teszek meg, fizikai fájdalmat érzek), miért nehezen tudom kontrollálni az érzéseimet, miért vagyok a megszállottja az embernek, aki tetszik, miért hiszem azt, hogy rosszat akarnak nekem, miért érzek ürességet ilyen gyakran, miért változik ennyire a hangulatom, percenként is akár, vagy akár egyik nap szomorú és motiválatlan vagyok, aztán másnap már úgy érzem, hogy az egész világ az enyém lehetne, aztán utána ürességet érzek, miért vagyok egyik nap biztos abban, hogy mit szeretnék csinálni a jövőben, ki vagyok, aztán másnap meg azt sem tudom, hogy ki az, aki a tükörbe néz aztán sírok egy nap múlva, csak úgy? Párkapcsolatom még nem volt, és a bpd javarészt ott szokott kijönni, de nagyon félek, hogy egyedül maradok, senki nem fog szeretni. Attól is félek, hogyha anya leszek, bántani fogom a gyerekeimet, rossz anya leszek esetleg. Egyébként nagyon sokat kutattam az OCD (obsessive compulsive disorder) után, amiben 99%-ig biztos vagyok, hogy az vagyok, de nem akarok öndiagnosztizálni (ez egyébként pokollá teszi az életem, folyton szorongok). A BPD-ben annyira nem vagyok biztos, csak ilyen 80%-ban, de mint mondtam, nem szeretnék öndiagnosztizálni, és 18 év alatt nem is diagnosztizálható ez a személyiségzavar. Aki jártas a témában, esetleg ő maga BPD-s, az tudna erre írni valamit? Tudom, hogy képernyőn keresztül nem lehet diagnosztizálni, de sokat kutattam a témában, és körülbelül az összes tünet jellemző rám. + Öngyilkos gondolataim is szoktak lenni. (Bocsánat, hogy hosszú lett. Mindenkit megkérek arra, hogy kultúrált megjegyzést írjon, vagy ne is írjon semmit, ha csak bunkóságot tud írni! Ez a kérdés pedig nem azt jelenti, hogy én már ezt elkönyveltem magamban, hogy BPD-m van, hanem kíváncsi vagyok).