Csernus Imre, Feldmár András vagy Máté Gabor ad jobb tanácsokat?

Hát, ha a mai helyzetet kell nézzük, akkor a három közül Csernushoz mennék el.

De igazából egyikhez sem. Csernus kőkemény, tagadásban élő drogosoknak való. Feldmár nézeteivel nagyon nem értek egyet. Máté Gábor pedig nem terapeuta, csupán egy orvos, aki túl sok olyan következtetést von le, ami téves szerintem.

Inkább mennék Almási Kittihez.

Bagdy már laposföldes "magaslatokban" van régóta, szóra sem érdemes. Orvos Tóth Noémivel nem foglalkoztam, nem tudok állást foglalni.

Popper Pétert azért nem hallgatom, mert nem a mai világot látta, ő túlzóan sérült az előző rendszerben, számomra már nem kompatibilis.

Csernus: nagyon nagy tudású szakember (lenne), de az elmúlt 10-15 évben elindult egy szociopata irányba. Nem hallgatja végig a pácienseit / beszélgetőpartnereit, beléjük fojtja a szót, terel, mellébeszél, a saját panelgondolatait ismételgeti (amik néha jók, csak nem relevánsak). Folyamatosan leuralni, ledominálni akarja a vele szemben ülőt. Még az általam legkevésbé sem kedvelt Sebestyén Balázs is megmondta neki a beszélgetés végén: "Imre, tök jót beszélgettünk. Vagyis valójában te beszélgettél el saját magaddal." Kár érte. Régebben a Csernus egy nagyon mély érzésű ember volt (érdemes megnézni a Tigrisszelídítő című dokumentumfilmet, ami a régi Csernust mutatja be).

Feldmár: szerintem nagyon jó gondolatai vannak. Nagyon rendhagyó módon gondolkodik, kicsit sem illeszthető be a többi pszichológus közé. Rendkívül nyitottan áll a világhoz és az emberekhez. Ilyen szempontból ő a Csernus tökéletes ellentéte. Érezni lehet rajta, hogy ő nem ítélkezni, hanem megérteni akar elsősorban. A meglátásai is sokkal pontosabbak és használhatóbbak. 1-2 gondolatával ugyan nem értek egyet, de összességében nagyon inspiratív.

Máté Gábor: róla tudok a legkevesebbet (csak néhány interjút hallgattam meg vele). Hallottam tőle baromi érdekes, elgondolkodtató dolgokat, bár ő elsősorban a függőségekkel foglalkozik, ahogy észrevettem. Nekem egy hiteles embernek tűnik. (A Csernus módszereit pedig ő is megkérdőjelezte, kritizálta már.)

Ami a többi magyar pszichológust illeti, Almássi Kittit én is ajánlanám. Ő elsősorban párkapcsolati dolgokkal foglalkozik, de nagyon jó meglátásai vannak szerintem. Nagyon intelligens és érzékeny ember, ami a pszichológiában nem jön rosszul. Mondjuk tőle is hallottam már "furcsa gondolatokat", de összességében érdemes rá figyelni. Bagdy Emőke számomra emészthetetlen, 5 percet nem bírok elviselni belőle. Számomra unalmas és közhelyes, amiket mond. Ráadásul a terápiás árait elnézve nehezen hiszem el róla, hogy ő tényleg segíteni akar az embereknek. Orvos-Tóth Noémit régebben nem kedveltem, de egyre gyakrabban hallok tőle elgondolkodtató dolgokat. Popper Péter pedig leírhatatlanul értékes gondolatokat hagyott ránk. Elképesztően mélyen átlátta az emberi lélek (elsősorban a társadalomban élő ember lelkének) a működését. Lényeglátó volt és több tabu ledöntését is ő kezdte el.

Popper volt sztem a legjobb, meg Ranschburg.

Feldmárt nem ismerem eléggé, Mátét nagyon jónak tartom. Bagdyt én sem bírom olvasni, de egy rétegnek megfelel. Csernust ne emlegessük már, ő szorulna terápiára..

Ha rangsorolni kéne:

1. Máté Gábor (magasan a legjobb, nagyon nyitott gondolkodású, nagyon erős tudományi tudással rendelkezik és közérthető, nagy paradigmaváltó)

2. Feldmár András (érdekes, jó gondolatai vannak, de nekem ő nagyon R.D. Laing magyar hangja, sok saját gondolatot nem hallottam/olvastam Feldmártól, és folyamatosan ismételgeti a paneljait, ha az egyik könyvét olvastad, minden könyvét olvastad)

3. Csernus Imre: teljesen elavult tudással rendelkezik, a módszereit pár évtizede megcáfolták többször is, közhelyeket puffogtat, az egyik legrosszabb mentálhigiénés szakember az ismertebbek közül az én meglátásom szerint.