Régen vagdostam magam, már eltelt 1év fehér csikos a alkarom. Hogy mondjam el?

Minek a hatására hagytad abba az önbántalmazást, kérdező? Csak azért, mert másik iskolába mentél és így megszabadultál a piszkálóidtól, vagy történt valami más is, pl. mondott valaki valamit neked vagy olvastál vagy hallottál valamit?

Szerintem továbbra is szükséged van lelki kezelésre, mert még ha a testeden lévő sebek be is gyógyulnak idővel, a lelkeden lévők nem biztos, hogy jó irányba gyógyulnak, a törött végtagokat is ezért rakják gipszbe, sínbe, hogy ne torzan forrjon össze, ugye, az öngyógyulás útján. Tehát azt én is gondolom, hogy az idő és a távolság is gyógyít, ám ahogy mások is írták előttem, mi a garancia arra, hogy legközelebb, ha ne adj Isten még nagyobb lelki fájdalmat okoz neked valaki nem hogy ennyire bántanád magad, de netán még jobban?

Én pszichológus és nem pszichiáter párti vagyok, mert én alapból tartok a gyógyszerektől, pláne a mentális egészségre valóktól, amelyek talán életre szóló függőséget okoznak, ugyanakkor értem én, hogy voltál már pszichológusnál, netán többnél is, aki nem jött be neked, de ettől még nem a szakmában kéne csalódnod, hanem jobb szakembert keresni, aki neked megfelelő, akiben meg tudsz bízni, meg tudsz nyílni neki lelkileg, hogy ő a lelked mélyére ásson, hogy ott változást eszközöljön. A mentális egészség legalább annyira fontos, mint a testi egészség, hiszen a kettő hatással van egymásra.

Nagyon jól írta más előttem, hogy azért fontos a terápia neked akkor is, ha már rég nem vagdosod magad, hogy új módszereket tanulhass a nehézségeiddel való megküzdésekben.

Nekem nagyon segített és örökre hálás leszek érte, ezért mélyen hiszek a pszichoterápia sikeres lehetőségében, csak meg kell találni a megfelelő terapeutát, nekem sem volt rögtön az első jó!

És nem szégyen pszichológushoz járni, sőt: Amerikában úgy van pszichológusa szinte mindenkinek, mint Magyarországon takarítója a jobb módúaknak, tenni valamit a lelki egészségünk megőrzéséért vagy visszaállításáért pedig büszkeséggel kell, hogy eltöltsön, nem szégyellni- vagy tagadnivaló.

Érdemes orvostól tanácsot kérni, mert vannak jó kozmetikai és orvosi módszerek a hegek halványítására.

Nekem egy baleset miatt lett egy hegem az arcomon, de 1 éven belül annyira elhalványodott, hogy csak akkor látszik, ha nagyon nézem. Kevés púderrel meg még annyira se.

Engem meg arcon harapott egy kutya, úristen, még most is durva, ha eszembe jut, és bár viszonylag gyorsan orvoshoz kerültem, előbb ápolóhoz, besétáltam a rendelőbe a park mellett, mert mindenki pánikolt, aki rám nézett, mert tényleg ömlött a vér az arcomból, akkor nem is fájt, vszeg mert annyira fájt, hogy lebénított a fájdalom, vagy pont úgy harapott, hogy semmi ideget nem ért volna, amin csodálkoznék, de tényleg semmit nem éreztem, csak a parát, hogy mindenki úgy nézett rám, mintha a fejemet tépte volna le vagy mintha zombit látna, és mások mondták a parkban, hogy ott a rendelő, menjek oda gyorsan, ahol meg az ápolónő is majdnem elájult a látványomtól, de megmosatott kézmosás után és mondta, hogy húzzak a sürgősségire és harcoljam ki, hogy plasztikai sebész lásson, varrjon, ragasszon, ne akármilyen sebész, mert még a végén sebhelyes lesz az arcom, ki is harcoltam, hogy csak plasztikai sebész láthat, aki először is teletömött tetanusszal, a sebbe is, mert nem volt biztos, hogy oltásvédett a kutya, és inkább ne kockáztassunk, aztán közölte velem, hogy se nem varra, se nem ragaszt, a tetanusz miatt, mert az váladékozhat, és ha a váladék nem tud kijönni, az csúnyább lesz, plusz közölte velem, hogy minden bizonnyal így is marad sebhely az arcomon, de csak kicsi, és így is lett, nem kérdeznek rá emberek, de én látom, ha mesélem valakinek, akkor észre veszik, de amúgy nem, de már akkor is mondta valaki, hogy van olyan krém vagy gyógyszer, ami a sebhelyesedés ellen van, de nem mentem utána, meg lehet, hogy az időérzékeny és csak a gyógyulás folyamatában lehet szedni...

Sokszor gondoltam én is rá, hogy plasztikázzam, de onnantól kezdve, hogy nem készülök szépségkirálynői címre, kit érdekel, pláne, ha emberek körülöttem amúgy sem kérdeznek rá, hogy mi ez a sebhely az arcomon, ergo nem is annyira látszik...

Tényleg van olyan, hogy esztétikai plasztikai orvoslás, pont az ilyen esetekre, csak pénz kell hozzá, naná, meg ha még nem vagy 18, akkor valószínűleg szülői beleegyezés is kell, pont, amit kihagynál, értem én...

Mitől félsz amúgy, hogy megoszd a szüleiddel? Hogy túl szomorúak vagy mérgesek lesznek?

Mindez csak azért lenne, mert aggódnak érted, netán saját magukat bántják, hogy nem vették észre, tehát nyugtasd meg őket, hogy te mindent megtettél azért, hogy ne vegyék észre, nem az ő hibájuk, és hidd el, hogy neked is könnyebb lesz, ha kibeszéled velük!!!