40+ évesen buknak ki a gyerekkori traumák? Hogy lehet ezt magamnak kezelni?

Egy dolog történt az életemben, ami hatalmas sebet szaggatott fel. Eddig jól elvoltam, bár sokat maszkoltam tudom. Erős nő vagyok/voltam, bár más lehetőségem nem is volt. 3 gyerek is van. És most amikor itt vagyok bőven felnőtt, lassan idősödő fejjel, ilyenkor zuhanok meg? És csak jönnek és jönnek a gyerekkori traumák, a bántások, az hogy nem lehetett önálló gondolatom, sehol sem szólalhattam meg, hogy nem ülhettem le, hogy nem lehetettem rossz tanuló, nem tanulhattam azt amit akartam...mérhetetlen módon válnak ezek belül le. Nyilván hatással volt ez az egész az életemre, de sosem hibáztattam a gyerekkoromat. Most viszont tör fel pusztulat módon és nem tudom kezelni. És, hogy mi hozta ki? Gyerekem tanára megkérdezte hogy vagyok...ez egy egyyzerű kérdés. Teljesen másra irányult, mert egy hosszú betegségen volt túl a gyerek. Rájöttem tőlem mindig csak elvártak, de sose érdekelt senki, hogy hogy vagyok. Nem is tudtam volna erre válaszolni, hisz míg otthon laktam az lett volna, hogy jajj ne lelkizzél már...hallottam párszor. Így magam mindig háttrébe szorítottam. De ez most hogy??? Nem ciki??Gyereke problémák?? (ez így kegyetlen nehéz, hisz 20+évig a gondjaim h&lye oktalan lelkizésnek voltak tituálva, így nyilván most sem tudom kezelni. De ilyen öreg fejjel, mit csináljak én ezzel?? Olyan szorító mellkas érzésem van hetek óta, már komoylan félek, hogy baj lesz. Éjszakai bőgésről ne is beszéljünk. Meg már lassan mindentől szorít a torkom. Mit csináljak?