Miért reagálok ilyen érzékenyen?

Problémám a következő; akárhányszor megijesztenek, konkrétan sírva fakadok - és ha nem is éppen bömbölök, mindenképp nagyon felzaklatom magam, és nehéz utána megnyugodnom.

Példának ez az egyik leglátványosabb: Decemberben voltunk a karácsony házban Gödöllőn, és aki jártas ott, az tudja, hogy míg kivárod a borzalmas hosszú sort, addig egy "Grincs" járkál fel, s alá és készteti sírásra - nem csak - a gyerekeket.

Na, ez az ominózus Grincs éppen megtalálta a mi kis társaságunkat, én speciel pont háttal voltam neki, és ezzel ideális alany is, hogy konkrétan a nyakam ívébe hajolva odabújjon, hogy heló :D Én azzal a lendülettel szívrohamot kaptam, és kb két percre rá meg sírógörcsöt, hiába akartam nevetni a szituáción, mert a helyzetkomikum ugye megvolt, nem bírtam. (Közben mondták nekem, hogy azt hitték, tudom, mert éppen grimaszoltam valamin, és "olyan fejem volt".)

Na, a lényeg, hogy semmivel sem tudtam visszatartani a sírást, és nagyon égő volt utána a sorban ;_;

Ez a sírós-könnyes dolog akkor is megvan egyébként ha nagyon felzaklat egy szituáció; például a kutyám elkezd hangosan ugatni valakire, és hiába szólok rá, nem hagyja abba, a szám széle máris görbül le - én ezt a tehetetlenséggel azonosítom.

Gáz-nem gáz, ez a helyzet és gőzöm sincs, hogy mit kezdjek ezzel.

Mit tehetnék ellene?

Rettenetesen zavar, mert ezzel rendszeresen hozok kényelmetlen helyzetbe másokat- és magamat is.

Előre köszönöm az értelmes válaszokat!