Hogy írtok naplót?

Én csak naptárt vezetek

Beleirom sorokba hogy mit csináltam aznap pontokban.

Aztán ha elkap vmi nyomasztó érzés hogy haszontalan volt (ez vmi mentalis elcsuszas) akkor visszanezem hogy mennyi mindent csinaltam

Úgy szoktam, hogy van egy kamu email címem, oda szoktam a rendesről írni, amit nem tudok megbeszélni senkivel, azt kiírom magamból ilyen levelekben. Néha visszaolvasgatok és nagyon érdekes látni egy-egy régen történt esemény kapcsán az akkori érzéseimet, reakcióimat. A másik dolog pedig, hogy pl az adott probléma vagy helyzet kapcsán az idő múlását mennyire nem érzékelem reálisan. Nem egyszer szembesültem már azzal, hogy a hetek néha hónapok, a hónapok néha évek. Én meg csak hitegettem magam, hogy nem olyan régóta dagonyázok egy rossz helyzetben vagy épp nem is olyan vészes, csak utólag túlzom vagy bagatellizálom el...

Ez a módszer nekem nagyon sokat segített komolyabb döntéseket meghozni az életemben. Legtöbbször egy érzelmileg felfokozott vagy válságos lelkiállapotban nem látom a saját helyzetemet vagy a kiutat reálisan. Valamivel később visszaolvasva nyugodtabb körülmények között egész tisztán és egyértelműen látom át a dolgokat, mintha egy kívülállónak kellene tanácsot adnom.

Az utóbbi időben nem igazán én írok naplót, hanem a személyiségeim (?) beszélgetnek egymással/beszélnek rólam/veszekszenek/stb., akármiről szeretnél írni.

Egyébként az elmúlt nap eseményeit és a régóta foglalkoztató dolgaimat írom bele, időnként beleragasztok egy-egy emléket (belépőjegyek, szalvéta, stb.), amikről éppen írok. Tízévesen kaptam az első naplómat, de tizenkilenc éves korom óta vezetem rendesen, a legrosszabb időszakok kimaradtak. Most huszonhat éves vagyok, és őrzöm a régi naplóimat.

Amikor bizakodó voltam, az utolsó oldalakat egy pozitív üzenettel és "találkozunk a következő könyvben"-típusú mondattal zártam, az elsőt pedig egy ajánlóval és egy előszóval, manapság ezt elhagytam, túl zaklatott voltam minden lezáráskor és nyitáskor, konkrétan csak a gondolataimat folytattam ott, ahol abbahagytam.

Nem írok rendszeresen, csak amikor úgy érzem, jólesne, olyankor viszont néha tíz oldalt is.