Hogyan tudnék barátnőt szerezni Borderline ként?
Nagyon nehezen megy ez férfiként hiszen rettegek a visszautasítástól nem merek kezdeményezni ha mégis
van olyan hogy már közelebb kerülők a hölgyhöz de valamiért mindig elbaszok valamit pontosabban ellököm magamtól (leértekelem)
Valahol szükségem van az közelségre de valahol meg félek is tőle viszont úgy érzem jót tenne az állapotomnak egy kapcsolat
Illetve az önbizalmam is ingadozó
Valakinek tapasztalat vagy esetleg tipp
10
Igenis magas empátiával rendelkezünk nemtudom honna jött hogy nincs
10
Én ritka kedves, empatikus ember vagyok, nagyon sokan szeretnek, rengeteg ember automatikusan kedvel szinte. A párkapcsolat nagyon nehéz terep nekünk, de tényleg nem értem, hogy mit nem értesz azon, hogy NEM SZÁNDÉKOSAN bántjuk meg a partnerünket. Egyébként biztos sokat értesz a témához, én pl. a skála enyhe végén helyezkedek el és nem jellemző, hogy túl sok bánatot okoztam volna a partnereimnek, inkább ők szivattak jó sokat.
Nézd nem szándékosan tesztek tönkre valakit (tőled idézek).
Két kérdésem lenne.
1. Miért kell egyáltalán tökretenni valakit.
2. Hol van az empátia amikor éppen tönkretesztek valakit?
14
Sok víznek kell még lefolynia a Dunán, hogy érzelmileg intelligens ember legyél.
1. Nem csak borderline-ok tesznek tönkre valakit egy párkapcsolatban. Számtalan kapcsolat megy tönkre "egészséges" emberek között is, felsorolni is sok lenne, hogy mennyi okból. És az érzékenyebb emberek közül vannak olyanok, akik soha többé nem állnak fel ebből.
2. Én speciel személy szerint senkit nem tettem tönkre.
3. Van egy igazán nagyon szép, vonzó, szexis (ráadásul okos, kedves, házias) bordi barátnőm, a pasijával majdnem 5 éve együtt vannak, a pasi soha nem fogja otthagyni, mert akármilyen kiállhatatlan is tud lenni a barátnőm, vannak benne nagyon nagyon vonzó dolgok.
4. A bordik sehol nincsenek "kártékonyság" szempontjából a nárcisztikus szem.zavarban szenvedőkhöz képest. Egy kanyarban sincsenek, mondhatni.
5. Nem az empátiájuk miatt tesznek tönkre a bordik senkit, hanem azért, mert rettegnek az elhagyástól, borzasztó mély sebeik vannak, bizonytalanok, dühösek, de legesleginkább ez a gondjuk, hogy félnek, hogy nem szerethetőek.
Az utolsóval egyettértek
Köszönöm
Amúgy nem tudom, hogy ez a nagyon frusztrált valaki aki a kérdéshez semmi hasznosat nem tudott még hozzászólni csak idejött vitatkozni, levezetni a feszkót az tisztában van vele hogy a BPD-s az nem egy külön faj, hogy csak egymás között szaporodhatnak? :D
Nem egyformák, nem ugyanúgy funkcionálnak sokan nem fognak senkit tönkretenni, mások meg valóban olyan szar állapotban vannak ami kizárja hogy az a kapcsolat egészséges lesz, ez tény. Utóbbihoz nem kell BPD egyébként. Te olyan párt választasz magadnak amilyet akarsz, olyan kapcsolatokat alakítasz ki amilyet csak szeretnél, de vannak más felnőtt emberek is akik döntenek a sajátjukról. Ha valaki esetleg nem lenne képes önálló döntéshozatalra állapotánál fogva, akkor pszichiátriai szakvéleményt is figyelembe véve a bíróság gondnokság alá helyezi, ez nem a te kompetenciád. Köszi.
6: Hát figyelj régen nálam is erősen működött a félelem az elhagyatottságtól, mondjuk ez nálam átcsapott abba hogy nehezebben kötődöm, nagyon könnyen kilépek kapcsolatokból ez talán valami védekezési mechanizmus. A lényeg, ha úgy érzed téged nagyon megviselnének a rövidebb kapcsolatok ahol pl. pár nap után elutazik a másik akkor inkább mégsem ajánlom. :D Szerintem mindenkinek megvan az a kapcsolattípus amiben jól tud működni. Annyit tudok javasolni hogy tapasztald ki nálad mi ez. Szerintem elég sok bpdsnél inkább az atipikus kapcsolatok a nyerők is az a baj amikor a sztenderdet próbálják magukra erőltetni. Nálam mondjuk párkapcsolatnál volt egy fura mániám: ne költözzünk össze vagy ha igen a külön szobáról akkor sem mondok le. Ezen sokan felhördülnek, hogy úristen ez így nem is kapcsolat stb, stb. Nekem az és erre szükségem van ha a párommal ebben konszenzus van akkor ez a kapcsolatunk, az meg tök mindegy mások mit gondolnak. Én azt is megértem ha 10-ből 9 nő erre azt mondja hogy nem, én azt keresem aki azt mondja igen. És hidd el akàrmilyen fura hepped van, találni fogsz valakit aki azt mondja ‘na végre valaki ilyen’.
Sehogy
Bordelinok alkalmatlanak a kapcsolatra
Sziasztok!
5 éve diagnosztizált, borderline-os/26N vagyok!
Na, álljon meg a menet!
Aki azt írja nem való nekünk barát sem gyermek, mégis mit képzel, miből gondolja, hogy bárkinek is megmondhatja mire való, vagy mire nem?
Honnan veszi, hogy nem vagyunk értékesek, épp úgy mint bárki más,csak azért mert kaptunk egy diagnózist?!....
(Rengetegen vállalnak úgy gyermeket, hogy sokkal rosszabb állapotban vannak, és nem jártak életükben szakembernél)
Ahány ember, annyi féle borderline létezik.....
Én járok azóta terápiába, mióta megvan a diagnózisom.
Rengeteget fejlődtem az elmúlt évek alatt pozitív irányba.
Ez egy állapot, nem te vagy a diagnózis!
Igenis méltóak vagyunk a szeretetre, csak az olyan emberek miatt lettünk olyanok, mint a "Kedves" kritikus válaszadók.
Nézzetek magatokba, utána kritizáljatok minket!
Úgy gondollom, aki ilyen hangnemben beszél a másikról maga sem lehet jól mentálisan...
Kérdező , én szívesen beszélgetnék veled, ha van kedved barátkozni nyugodtan írj! :)
(Rengetegen vállalnak úgy gyermeket, hogy sokkal rosszabb állapotban vannak, és nem jártak életükben szakembernél)
Gratulálok nekik!
Én egy üvöltöző, bőgő borderline tüneteit hozó “apa” gyereke vagyok, aki vagy az anyámmal vagy a szüleivel tartatta el magát és tőlem is lopott pénzt.
Kb 6 fele mentális betegség keveredik bennem és ez nagyrészt az ő hibája!!!
Nem kell sem gyerek sem kapcsolat egy beteg embernek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!