Megint egy kudarcba fulladt barátkozás. Mit tegyek? Öngyilkosság?

Ha ennyire eldöntötted, hogy nem megy, nem vagy szerethető, stb, sajnáltasd csak magad. Egészen nyugodtan, de ez nem fog rajtad segíteni. Ha meg akarsz halni, hajrá, a te végső döntésed. Itt a gyakoriról senki nem fog átmenni és vigasztalni nap-estig, hogy ne tedd.

Mindenkinek olyan helyzete, időszaka, amikor meg akar halni. Amikor nem akar létezni, mert úgy minden egyszerűbb lenne, és ez nem egy nap alatt múlik. Ha annyira meg akarnád tenni, nem a szád (és az ujjaid a billentyűzeten) járna. Attól nemnek barátaid, hogy te milyen szerencsétlen vagy, akinek semmi nem sikerül.

A kapcsolatok ilyen dolgok. Vagy bejön, vagy nem. Alapból nehéz olyat találni, aki igazán értékes, és marad az életedben, ha nem is örökké. Az meg, hogy fél éve ismeritek egymást nem jelent semmit. Ez még simán lehetne ismerősi viszony, nem feltétlen barátság. Ha ignorál, ő nem gondol rád barátként, nem akar annak, vagyis nem kár érte, mert nem lehetett semmi. Van még "néhány" ember a bolygón.

Anyam lelepett gyerekkoromban, anyai agon nem tartom senkivel a kapcsolatot. Apai agon apam meg el, lelkileg megnyomoritott, egyebkent csak ketten vagyunk, kihalt ez a vonal.

Kepzeld, akirol irtam, o sem kapta meg a csaladi szeretet gyerekkoraban. Sot mi tobb bantalmaztak. Tehat hagyd abba az onsajnaltatast, mert igy tenyleg a kutyanak sem fogsz kelleni. Es nem azert, mert nincsen rokonod.

Ha akarsz, legy ongyilkos, nem kell bejelenteni, mindegyikunk elete megy tovabb. Ha valtoztatni akarsz, akkor meg kezd azzal, hogy abbahagyod ezt a szarsagot.

Te önmagadat sem szereted. De így hogy várhatod el mástól, hogy szeressen? Ami benned van, azt sugárzod kifelé. Magadon kell dolgoznod ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Kérdés, hogy akarsz e tenni ezért?