Mennyi idő alatt épültél fel drog- vagy alkoholfüggőségedből?

Akiket ismerek, abból egy azt mondta 2-3 év után kezdte érezni hogy semmi gondja, persze folyamatosan önismeretezik,tanít, szerető családja is támogatja, 10 éve tiszta.

A többi akiknek nincs szerető családi háttere, azt mondja volt hogy visszaestek kicsit, majd folyamatos önismeret, életépítés, új élet tartja őket tisztán. Itt is évekről van szó.

Szóval sok dologtól függ...

Szia. Én most ebben a pillanatban 14 hónapos józan vagyok. Az utóbbi 1 hónapban kezdtem el érezni a stabilitást és a nagyobb magabiztosságot, viszont minden egyes napomon figyelnem szükséges arra, hogy ne essék át a ló túloldalára és ne bízzam el magam. Nálam kb 1 év volt, nagyon sok órát szenteltem önmagam feltárására, megismerésére és az elfogadás felé billenésre.

27/N

1 hónapig kórházban voltam. Kaptam gyógyszert. Semmiféle sóvárgás nem volt bennem már az 1 hónap alatt sem (pedig nagyon keményen ittam). Utána 4 hónapig másik kh-ban voltam, pszichiátriai rehab osztályon.

Ennek lassan 4 éve. Azóta egyszer rúgtam be, kb. háromszor voltam enyhén spicces. Undorodom az alkoholtól.

középkorú nő

#5 Ilyet még nem is hallottam, hogy valaki alkoholista létére újra iszik és nem esik vissza. Akkor nem voltál igazán rászokva. Nem volt sóvárgásod a szer után?! Remegett a kezed, émelyegtél, izzadtál és szorongtál, amikor elvonón voltál?

Lehet, hogy nem alakult ki nálad a fizikai függőség?

Meddig és mennyit ittál?

6

Igen, eléggé atipikus a történetem. De, totál rá voltam szokva. Egyébként három fázis volt.

Eleinte csak egy fél doboz sör volt esténként, aztán egy doboz. Ez évekig.

Aztán kicsit homályos, hogy mi volt, valószínűleg akkor kezdtem el inni komolyabban, amikor eljöttem az utolsó munkahelyemről. Nem volt munkám, nem volt párkapcsolatom, magam alatt voltam nagyon, szóval akkortájt kezdtem el jobban inni (de abszolút nem tudnám megmondani, hogy mikor, milyen gyakran és mennyit ittam).

És aztán lett párkapcsolatom, amiről a legelején kiderült, hogy nem működik, de azért persze nem szakítottunk és még össze is költöztünk. Éjjelenként nagyon későn feküdtünk és reggel korán keltünk. Nagyon keveset aludtam. És mivel a legnagyobb problémának azt láttam, hogy nem tudok rendesen aludni, ezért kitaláltam ügyesen, hogy amikor mindenki elment otthonról reggel, akkor ittam. Eleinte sört, aztán bort, aztán töményet. A vége táján simán megittam egy üveg Jaegert. Egyszer hánytam, akkor megittam egy üveg Vilmos páleszt. De ez tényleg úgy volt, hogy reggel ittam, aludtam 2 órát, mire kora du. hazajöttek a gyerekeim, színjózan voltam. Ez tartott kb. 1 évig. Aztán mentem be a kórházba, ahol 1 hónapig kaptam gyógyszereket és nem volt semmi elvonási tünetem. És utána szó szerint kórházból kórházba mentem, tehát reggel kijöttem az egyikből, apám betett az autójába és nyílegyenesen lementünk a másikba, ahol 4 hónapig voltam.

Igazából nem tudom pontosan, hogy a második fázis meddig tartott és mikor kezdődött a harmadik fázis.

5-ös voltam

1,5-2 ev, de fokent azutan, hogy bogyo nelkul is kepes voltam emberek koze menni. Oszinte leszek, az igazi kuzdelem az, hogy a mai napig eszembe jut, mennyivel egyszerubb lenne ugy,de mostmar nelkule sem lehetetlenek a szocialis helyzetek es fizikai sovargas sincs nagyon regota.

(Nagyon eros szocialis szorongasom volt, emiatt kezdtem el tobb mindent hasznalni, fokent nyugtatokat orvosi utasitas nelkul.)