Azt mondják rám sokan, hogy nárcisztikus vagyok? Valóban? (Jellemrajz bővebben)

Egy kis jellemrajz magamról: általában őrülten szeretek valakit, mármint, olyan őrülten, hogy az tényleg kaotikus... Volt, hogy egy nap 20 oldalnyi tömény érzelmet zúdítottam valakire, volt, hogy letiltott, és én 10 profilt hoztam létre, volt, hogy konkrétan hánytam a hiányától, volt, hogy egyik pillanatban iszonyatosan, embertelenül, esztelenül lehordtam a sárga földig, mikor megbántott, és körülbelül 30 perc múlva megint őrült szerelmet vallottam neki. Verseket írok, zenét szerzek neki, szerenádot adok, és utlraféltékeny vagyok, sajnos.

Aztán néha-néha jön egy agyköd, érzelmi-hullaság, egy pánik, mintha nem szeretném már, elhidegülök, és nem tudok ebből kiszabadulni, mintha megbénulnék, még pár szót is nehéz leírnom neki, szeretem, de nem tudom kifejezni, és azt hiszik, hogy játszom velük, vagy szórakozom, de egész egyszerűen nem megy a kommunikáció sem.

Aztán hirtelen újból minden megváltozik, egy dallam, egy szín, valami hirtelen elűzi ezt a "ködöt", és újból érzek, olyan elemi erővel, hogy megint csak elsöpröm a lányt az érzelmekkel.

De nem tudom kontrollálni, nem tudok kiegyensúlyozottan szeretni, csak ilyen kaotikusan.

Mi a baj velem? És miért gondolnak emiatt nárcisztikusnak? Az érzelmeim őszintén, általában olyan szinten szeretek valakit, hogy nem is kérem, hogy adjon valamit, az sem érdekel, ha nem szeret, csak hadd adhassam át neki a szeretetet, és tehessem boldoggá.