Adhd-s diagnózis milyen hátránnyal járhat itthon és külföldön?

Egészségügyben dolgozom, nem rég kezdtem. Még kifejezetten is dicsérték diagnosztizáláskor, hogy megfelelő szakmát választottam.

Kombinált formában vagyok, ha a nagy hármas elosztást nézzük, úgyhogy én sosem voltam a tipikus agresszív kisfiú, akit az emberek ehhez kötnek. Főleg mert kislány lehettem volna…

ADHD-val sosem hallottam volna, azt, hogy ne szeretnék emberek közt lenni vagy rosszul kellene magam érezni… Extrovertált típus vagyok, néha persze vannak nehezebb napok.

Gyerekként vezető tünetem a beszélgetés, “álmodozás”, 3 versenyszintű sport melletti fáradhatatlanság, illetve a visszafelé írás volt. Utóbbit már 50es években leírták, mint korai ADHD tünet, de nem haragszom sem a szüleimre, sem tanáraimra, hogy ez nem tűnt fel nekik. Egyetemen alatt jutottam el megfelelő szakemberhez, így nem tudom miben lett volna más az életem. Pszichiáterem szerint egyetlen szerencsém, hogy jó képességeim vannak, így ezért tudtam elvégezni a középiskolát is tulajdonképpen tanulás nélkül.

Én el se tudnám magam képzelni egy irodában, vizsgaidőszak is szenvedés volt, hogy 3 mondatot nem tudtam elolvasni anélkül, hogy ne ficánkoltam volna. Mindenféleképpen olyan helyen tudtam magam elképzelni, ahol lehet mozogni, lehet beszélgetni, úgyhogy nekem az egészségügy és az emberek nagyon nagy szerelem lett.

Itthon SOTE klinikán vagyok, itt nem szólnak miatta, de nem tudom, hogyha váltanék ott mit szólnának, ha szólnának. Külföldön is gondolkozom, ott viszont teljesen tanácstalan vagyok a témában. USA-ba tudom, hogy bekérnek ehhez kapcsolódó dokumentumokat, de én maradnék a kontinensen. Nagyon örülnék ha ezzel kapcsolatosan megtudnék pár infót, mert még így is elég friss a helyzet.