Ezek után mit gondoljak a saját anyámról?
Biztosan vannak rajtam kívül olyanok, akik haasonló helyzetben járnak. Néhány éve nagyon megromlott a kapcsolatom anyámmal. Ha jóban vagyunk és nem vitatkozunk, akkor mindenben, egyet értünk, támogatjuk a másikat és tudunk egymásra számítani. Na viszont amikor összeveszünk, rögtön kezdődik a zsarolás. Ő mindig azokkal a szokásos dolgokkal jön, amikkel még meg tud fogni-hogy majd nem támogatja a tanulmányaimat és nem ad sem albérletre sem kajára pénzt, azt csinálok amit akarok. Néhányszor már tényleg jártunk úgy, hogy hetekig nem beszéltünk egymással. De ő persze mindig kérdezte közben a nagyszüleimet, hogy mi van velem, mert velük ettől független nyilván beszéltem telefonon. Néhány éve viszont mikor nagyon eldurvult a helyzet, egy kissé drasztikus módszert találtam. Fogtam egy papírvágót és szépen áthúztam a csúklómon. Nem úgy kell elképzelni, hogy mindennek véget akartam vetni, de valahogy jobb volt azt a fájdalmat elviselni. Azóta ez szokásommá vált.
Na és ma annyira megint eldurvult a helyzet, hogy megmutattam neki, hogy ezt teszem magammal. Viszont olyan reakciót kaptam, amin azóta is meg vagyok döbbenve-kinevetett. Hogy ezt biztos most csináltam. Majd megbeszélte a keresztanyámmal (a húgával), hogy az annyira elkényeztetett gyerekek, mint én, ilyen hálátlan módon viselkednek és nem kell ám komolyan venni. Ezt is csak azért csináltam, mert "legjobb védekezés a támadás". Na most a háttérről még annyit, hogy én minden voltam, de nem elkényeztetett. Világ életemben spóroltunk. A kaján, a fűtésen, a vízen, mindenen. Régen sem mertem soha semmit kérni, mert arra nincs pénz. És a mai napig ilyen vagyok.Amikor tudtam, segítettem neki. Viszont néhány dologban irreálisan magasak az elvárások (pl az ablakot nem nyithatom ki, mert tönkreteszem a nyílászárókat, a nappaliban nem edzhetek, mert felverem a port, stb). És most nem tudom, hogy tényleg azt hiszi, hogy ő mindent is megtett értem és ennyire hálátlan vagyok, vagy magának sem meri bevallani, hogy nagyban ő az oka annak, hogy mentálisan egyre rosszabbul vagyok.
A koleszt próbáltam, de nem vettek fel, mert közel nem volt elég pontom. Pedig a lakcímem a nagyszüleimhez volt bejelentve.
A diákmunka pedig az egyetem mellett kilőve. Orvosin vagyok és ennyi tanulás mellett képtelen vagyok még pluszban dolgozni (főleg hogy jövőre a harmadév elvileg még durvább lesz).
Hisztis elkényeztetett liba
Mármint nem anyukád
Hanem te
Ez az érzésem
Az anyjáról kérdez. Vagdossa magát. És azt mondja az orvosira jár.
Mintha nem egyetlen puzzle darabkáit rakosgatnánk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!