Tegnap egy szerencsétlenség híjján majdnem öngyilkos lettem, így elment ettől is a kedvem. Mit tegyek?

Nem mondom, hogy emiatt legyél öngyilkos.

Inkább üdv a valódi életben ahol kb. mindenki kihasznál, leszar.

Ilyenek a hétköznapi emberek.

Ezzel nem tudsz mit csinálni. Kezd el az a felfogást, hogy csak te számítasz. Nem kell neked senki, hogy megmondja te ki vagy mi vagy, mit akarsz csinálni.

Ez a felnőtté válás egy része sajnos, a rosszabbik oldala.

Lehet ezt tagadni, de ez ilyen tabu téma, mert "ugyanmár ne legyél ilyen pesszimista" meg "retardált vagy" válaszok szoktak érkezni ha a tényekről beszélünk GYK-n.

Szerintem lesznek még barátaid, nem is egy párkapcsolatod. Ritka az olyan akinek egy sem volt 18 éves kora óta.

Egy srácot ismerek, egy nagy lúzert, semmirekellő szardarab akit kikéne dobni a kukába, egy 27 éves srác. Jószívű, szeret segíteni a reménytelen embereken ha tud néha, de rajta nem segítenek hanem ignorálják. 15 éves kora óta megmondta neki nem lesz barátnője, mert tudja ő más. Valóban még mindig nincs, és barátja sem. És valószínűleg nem is lesz. Jár egyetemre, 5-ös lett minden statisztika tárgyból. Sajnos major depressziós már régóta. Kezelések mind gyógyszeresek, mind lelki-terápiás beavatkozások eredménytelenek. Tanulmányok szerint a major depressziósok életkora 18 - 25 évvel hamarabb hunynak el. A rezisztensek meg szignifikánsan hamarabb, gondolom olyan 28 - 35 évvel. Átlag férfi életkor olyan 70 körül van.

Azért elég jó érzés, hogy az életem felét nagyjából hamarosan leéltem, és befejezem ezt az értelmetlen szenvedést én, önmagam, nem pedig engem kontrollál érzelmileg valami.

Végre van remény.

Nincs mit.

Senki nem dontott ugy, hogy szar csaladba szulessen.

Senki nem dontott ugy, hogy az elete nagy reszet ha nem az egeszet ugy elje le, hogy lelki kuzdelmei vannak naprol-napra es azon belul is percrol-percre.

Kozben vannak az elvarasok, felelossegek, amiknek nem tudsz teljesiteni, aztan meg elkezdenek okolni, mert nem hisznek neked. Velem legalabbis ez szokott lenni. "csak lusta vagy" - igen lusta voltam 5x megolni magam, meg lusta voltam vagdosni magam, lusta voltam nem aludni 46 orat es mar kivoltam idegileg.

Jarok csoportterapiara, es ott mindenki aki hasonlo gonddal kuzd, meg minden ember aki sajnos eljut vagy veleszulet egy ilyen problemaval, annak nem lesz erkolcstelen, es irracionalis kijelentes az, ha azt mondja "szerintem mindenkinek joga van rendelkezni a sajat elete felett".

Nem hiaba letezik eutanazia sem.

Donts megfontoltan es csak egy tanacs, ha megis elvisz az irany magaval, akkor ne hezitalj, marmint mikozben megteszed. Nekem egyszer szerencsem volt, egy probalkozasnal, es csak amiatt allt fenn a riziko a tulelesre majd a sulyos testi karosodasra, hogy hezitaltam.

Ha ugy dontesz, legyel hatarozott, es amikor abba a pillanatban vagy es konkretan abban a helyzetben, ne hezitalj, mert csak rosszabb kimenetele lesz minthogy csak eletben maradsz.

Nyomorek leszel peldaul. Es nem konnyu megtenni. Olyan, mintha ket tut a szemedbe szurnal tovig szep lassan magadtol. Ezert nehez nem hezitalni.

A hetkoznapi elfogadottabb, erkolcsosebb reszerol nem tudok annyira sokat mondani. Nekem nem valt be. De lehet neked beval, csak turelmesnek kell lenned, tudom ilyenkor mar nincs.

De idezek neked egy kis reszletet egy szambol:

"Best things come to those who wait

and it's bound to get rough on any road you take.

Don't you ever have a doubt and make no mistake

I can't wait to come back when I'm going away"

:) Sorry For Now.

Én is voltam így , senki nem ült mellém a buszon a kiránduláson, egyedül ebédeltem egy asztalnál, buliba nem tudtam menni, nem volt kivel. Majdnem minden péntek este sírtam.. kb az volt az esti program.

De az egyik péntek este úgy döntöttem, nem baj ha egyedül vagyok, attól még tudok bulizni. Zenét kapcsoltam és táncoltam és ott rájöttem, hogy tudok magamnak egy kis endorfint termelni. Bár nem mindig akaródzik de muszáj mozogni. (YouTube rengeteg ötletet tud adni)

Azóta eltelt 10 év és mozgással kapcsolatos a munkám. Tudom ez csak az egyik része de nagyon fontos része. Figyelj a testedre, hogyan edzed és mit viszel be. Nagyot tud dobni a hangulaton ( minél kevesebb feldolgozott kaja például , sok zöldség , nasi helyett gyümölcs, csak a szokásos tippek).

El fog múlni ez az időszak.

Én is írok egy idézetet :

“Ha a poklon mész keresztül, csak menj tovább! “

Winston Churchill

Én arra is szoktam gondolni, ha más mondaná nekem a rossz gondolataimat pl. senki vagyok, semmit nem érek- őt hogyan vigasztalnám.

Illetve amikor pszichológushoz jártam, kognitív viselkedés terápiát csináltunk mert a magammal kapcsolatos alapgondolataimon kellett változtatni. Pl. Én is megérdemlek barátokat, képes vagyok a céljaimat megvalósítani, mindenki a saját boldogságáért felelős. Ezek a gondolatok pont ellenkezőek voltak azzal, amit én megszoktam. Nagyon nehéz volt átállni rá. Olyan, volt mint egy edzés. Előbb bénázol, ( van,aki eközben ki is nevet..) de nem hagyod abba, hanem gyakorolod és nincs más lehetőség csak egyre jobbnak lenni benne!

Sok sikert kívánok Neked az életben! 🙂

"

A pszichológusom tudja, de csak annyit mond rá, hogy ne..ezzel sokra megyek."

Jó, tegyük fel, valaki meg azt mondja, hogy rajta, csak bátran! Ezzel mennyivel mész többre?

"Attól, hogy felkeresem ugyanúgy szeretethiányos leszek senkim se lesz. Nem is mindenhatóak, őszintén nem is akarnak meggyógyítani, amíg beteg az ember az jó, addig van munkájuk és pénzük."

Az a gyanúm, hogy baromira el vagy tájolva. A pszichológus nem fogja helyetted beletenni a melót az életedbe. Vagy te rakod vele, vagy senki.

Neki az a dolga, hovy ráébresszen és kimondassa veled a legnagyobb problémáidat, majd rávezet arra, hogy ezekből hogyan lehet kikecmeregni. De nem mászik ki helyetted, az utat neked kell megtalálnod és végiglapátolnod hozzá.

Ha a mostani pszichológusod szar, keress másikat! Persze csak akkor, ha szándékodban áll hallgatni rá.