Ballagásból tragédia. Hogy lépjek ezen túl?

Kezdjük ott, nekem nincs családom. Én 18 vagyok, bátyám 33.

Kezdjük ott, hogy a bátyám már nagyon durva dolgokat tett velem. Anyukám skizofrén, és egyhén szólva sem jó anyuka. Állandóan őt védte, és elvárja a testvérem hogy én tartsam el a saját anyám. Diákmunkázom, egy élősködő malacot, aki nem dolgozik, és a saját fiának a halálát kívánja, na egy ilyet nem támogatok. Ő sem támogat, családi, gyerektartásból élt, meg amit kap járadék.

Testvérem állandóan arra buzdította a saját anyámat, hogy ne érettségizek le, hanem küldjön el dolgozni. Testvérem folyamatosan átvert, karácsonykor beígérte hogy eljön értem autóval, mert dolguk lesz a városban. Eljöttek, de nem vittek el, az volt, hogy 24-én azt mondta menjek vonattal, de majd felhív melyik vonattal. Azota se hívott.

Szombaton ballagtam. Meghívtam a ballagásra. Annyi nem volt benne hogy legalább annyit mondjon hogy gratulálok. Egyetlen egy rokonom se jött el a ballagásomra...

Anyukám meg skizo, aki mindvégig rosszakat kivánt nekem. Rohadt sokat szenvedtem miatta. De amikor bátyám után futkosott(drogozott, bírságait fizette, amikor bűneseteket követett el), amikor 7 éves voltam az nem volt probléma egyik félnek sem. Konkrétan bátyám miatt nélkülöztem egész életemben, és akkor anyukám lett skizofrén, előtte jó anya volt. Egyre skizobb lett 2013 óta, 2018 óta súlyos. Háziorvosa se csinál semmit, mert nem kötelező, hanem önkéntes minden.

Én suliba se tudtam járni.

Legszívesebben írnék egy levelet a bátyámnak, ahol az orra alá dögölhetem a dolgokat. Mit tegyek?