Mentálisan hogyan lehet túllépni attól, ha olyan dolgoktól félek, amikre kicsi az esély, következményei súlyosak, és csak részben tudok tenni ellenük?
Más is fél ilyenektől. Ez a normális, és arra való, hogy minden helyzetben előre gondolkodva, tervezve, élénk figyelemmel a környezetünkben kivédjük a kockázatot.
(Sosem értem, aki fejhallgatóval közlekedik például az utcán. Pont a veszélyek kivédésére van hátrányban.)
Esetleg válassz olyan munkát, ha már úgyis megvan a készséged hozzá, ahol kockázatelemzéssel kell foglalkoznod. Én is ilyen csinálok, és nagyon élvezem.
Teljesen tervező személyiség vagyok, nehezen tudok spontán lenni, a spontán helyzetekre legtöbbször nem is tudom megadni a spontán optimális választ.
Életemben mindig is előre gondolkodtam, és igyekszem úgy alakítani a jelenem, hogy kikerüljem a jövőben bekövetkező problémákat. Éppen ezért zavar, ha valamit nem tudok teljesen befolyásolni. Azt olvastam, hogy évente 60.000 embert diagnosztizálnak valamilyen daganatos megbetegedéssel, ami talán a második leggyakoribb betegség a szív-és érrendszeri problémák után, mégis olyan dolgoktól félek jobban, amikre az esélye egy-két nagyságrenddel kisebb. Nem tudom, hogy miért van ez.
Kedves hármas, a kockázatelemzés tényleg egy érdekes terület lenne számomra, bár az "elfogadhatóan alacsony kockázat" kimondását még gyakorolnom kell. Amúgy mérnöki tervezéssel foglalkozom, itt kiélhetem az előrelátásomat.
Lehet, hogy kényszerbeteg vagy. Az szokott ilyen szintű szorongást okozni. Kényszeresen szorongsz. Nálam ez volt pont így mint neked.
A gyógyszer helyrebillentett, azóta minden szuper.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!