Miért nem tudok olyan gondtalanul élni, mint gyerekkoromban?

Olyan jó volt, amikor tudtam örülni a jelennek, egyszerűen csak felszabadulva élni. Olvastam, sorozatoztam, tudtam kikapcsolódni.

Most meg egy idegroncs vagyok. Állandóan jár az agyam minden hülyeségen, hogy vajon mikor fog újabb csapás érni, mikor jön egy betegség,veszteség, háború vagy akarmi, nem csinálhatom azt amit szeretek, kiszámíthatatlan az élet. Hipochonder is vagyok. És nem tudok szórakozni, még egy buliban is azon aggódom hogy itt fáj ott fáj, ez vajon megint egy súlyos betegség kezdete, közben meg annyira szeretném, ha nem ebben a görcsös állapotban élném a mindennapjaimat. Olyan jó lenne, ha egyszerűen csak tudnám élvezni a jelent, boldog lenni, ha tanulni kell akkor tanulni és nem akkor is elkalandozni meg minden sz*rságon aggódni. Most elkerültem Pestre egyetemre, a családomtól távol, de most is csak arra gindolok hogy bárcsak otthon lehetnék mert honvágyam van-ahelyett, hogy örülnék, hogy itt lehetek mert mindig erre vágytam.

19/L