Pszichiátrián ,hogy gyógyitják a traumákat ?

Én írhatok tapasztalatokat privátban, ha érdekel.

De szerintem teljesen felesleges ott bármilyen "csodát" is várni. Még sokkal rosszabbul leszel, mint voltál!

Ha budapesti vagy, akkor még személyesen is tudunk találkozni.

Úgy látszik a válaszolók közül egyik sem volt pszichiátrián osztályon.

Nem dobják ki az embert, engem például többszörös öngyilkossági elhatározott véghezvitel miatt (csak rosszul sikerültek a túladagolások, plusz egy pár balszerencse, meg a test többet bír mint gondolod) és súlyos epizodikus major depresszió miatt vittek be a mentők.

3 hetet voltam ott, vannak beszélgető csoportok kétszer egy nap, ahol kibeszélhetitek a problémáitokat, két pszichológus volt nálunk aki vezette.

Laza környezet, valaki laptopot is vitt be és játszott, de persze mentális betegek helye, szóval voltak fura alakok is, de nem volt nagy baj.

Gyógyszert igen kapsz, mert ha kell akkor kell kész. Ez tudomány nem hit. Hinni a templomban kell.

Tehát kapsz pszichoterápiás segítséget napi 2 alkalommal, ismerkedhetsz új emberekkel (igen ők is emberek attól hogy mentális betegek), mindennap jön több orvos megkérdezni hogy hogy érzed magad van-e panaszod - ez a gyógyszer miatt van, hogy milyen mellékhatásokat érzel-e ha érzel-e egyáltalán, stb...

Kaját is kapsz, mi ki is mehettünk utcára a SPAR ba, lent volt egy Kávé meg csoki automata.

Nagyon segítőkészek, a nővérek egyedül bunkók néha de azt sz*rd le.

Engem az orvosok látogatásán kívül mondhatni mindennap konzultáltam a saját ottani pszichiáteremmel is aki vezette az én gyógyszerezésemet.

Ez a nyílt osztály.

Voltam zárton is egy napot, de oda tényleg a kemény emberek mennek, ilyen aggresszívabb fajták, vagy megjósolhatatlan magatartású emberek. Na ott van az ilyen kikötöznek, leinjekcióznak haloperidollal meg rivotrillal meg quetiapine al. De oda tényleg azok kerülnek akik ilyen nagyon pszichotikusak és megjósolhatatlan a magatartásuk - hallucinálnak, mániások (bipol I/II), vagy drogosok akik még a drog hatása alatt vannak és ordibálnak kötöszködnek.

De oda bejutni kb. olyan nehéz mint betörni az OTP széfjébe. Ha nem vagy olyan állapotú. Még az öngyilkosokat sem viszik oda be.

Amit 6-os írt, az nagyjából így van, kivéve, hogy a kezelőorvosok most már annyira túlterheltek, hogy míg 2020-ban tényleg minden nap beszélt velem a dokim, addig tavaly 2 hét alatt talán háromszor.

"... vannak beszélgető csoportok kétszer egy nap," Ez nem tudom, melyik álompszichiátrián volt. Ahol én voltam, ott főleg művészetterápia van, valóban kb. napi egy alkalom és mindenféle (zene, rajz, festés, ékszerkészítés, tűzzománc, stb.). Megjegyzem, ez nagyon ritka, a legtöbb pszichiátrián semmi ilyesmi nincs, nem történik semmi.

Sehogy nem gyógyítják a traumákat, mert ennyi idő alatt (2020-ban 1 hónapig voltam bent, tavaly ahogy írtam 2 hétig) semmiféle traumát nem tudsz feldolgozni.

Voltam másik pszichiátrián hosszabb ideig is, ott azok a nők, akik a hétköznapokban 10 ezer százalékos munkát végeznek (munka, család, háztartás, gyerekek, háztáji, stb.) végre kicsit ki tudták pihenni magukat és valóban, pár hét, esetleg 2-3 hónap után teljesen kisimultan mentek haza.

Összességében pszichiátria függő, de azért rajtad is sok múlik, én például mindig jól éreztem magam, sok mindenkivel beszélgettem, barátkoztam.

A kaja borzalmas, de akinek van kimenője, azt meg lehet kérni, hogy hozzon ezt-azt, ill. van büfé (rohadt drága).

A nővérek tényleg nagyon túlhajszoltak, nagyon sokszor veszekednek, kiabálnak.

Nem akarok senkit riogatni, de a tavalyi két hetes bentfekvésem alatt min. 5x nem jó gyógyszert adtak gyógyszerosztásnál, csak ugye én tudtam, hogy mit kapok, milyen színű és nagyságú a tabletta és ha nem stimmelt, rákérdeztem. A helyettesítő gyógyszerek persze más színűek és formájúak lehetnek, de azokat is elszúrták egyszer-kétszer.

Összességében nekem teljesen pozitív élményeim vannak, bár borzasztó sorsokkal találkozol és néha nagyon lefáradsz másoktól ill. a személyzet borzalmasan leterhelt és ideges. De azért valamennyit tudnak segíteni.

7

Igaz én régebben, de azért nem olyan rég voltam osztályon (nyílt), lehet azóta, sőt biztos, hogy azóta szarabb az ellátás, mert itthon javulni az egészségügy nem fog.