Miért nem tud kicsit kikapcsolódni az agyam?

Pár hete folyamatosan előjönnek a régi rossz időszakaimból emlékképek általában akkor, amikor a legjobban érezném magam, pihenni tudnék… netán aludni próbálok.

Persze eddig is voltak agyalós estéim, amikor alvás előtt gondolkoztam, de ez most más valahogy. Most nincs mihez kapcsolódjon a gondolat, csak felvillan egy-egy emlék, amit legszívesebben örökre elfelejtenék és már nincs is kihatással az életemre. Több, mint 10 éve történt dolgok válnak újra szinte valódivá és sokszor a szégyenérzetem brutál erősen társul, pedig azóta megoldódott az a helyzet, amiben akkor éltem.

De hogy kb. értsétek is miről van szó:

Az egyik felmenőm megcsalta a másikat egy iskolatársam szülőjével.

Ezután volt egy pocsék évem ebben a suliban, sokszor sírtam órákon, nem tudtam hogy kezeljem a helyzetet, nagyon szégyelltem magam. Nem is tudom miért nem mehettem át másik suliba, de mindegy is már.

Abból az egy évből ugranak elő az emlékek valamiért, pedig szerintem ezen már túl kellett volna lépnem.

Van saját családom, már nem is élek Magyarországon, hogy összefuthatnék bárkivel.. akkor miért érdekli az agyamat a múlt ilyen szinten? Fel tudom idézni a tanáraimmal való beszélgetéseket is, de minek?

Unom a sztorit és szeretnék túl lenni rajta. Miért nem sikerül?