Súlyos depresszióból hogyan másszak ki végre?

A történet a 20-as éveim elején kezdődött.

19 voltam amikor elveszítettem édesanyámat sajnos, a földön heverve találtunk rá.

Sajnos én a barátnőmnél voltam amikor történt az eset.

Hazaérve láttam a holttestét.

Ekkor apám rá mutatott , és annyit mondott, hogy “ itt az eredménye a csavargásodnak”.

Ezt idővel sikerült lezárnom magamban, legalabbis azt hiszem.

Nem sokkal később szakítottam az akkori párommal, elég nagy szerelem volt.

Háztartásbeli voltam, mellette apámnak való megfelelési kényszerből elmentem nappali tagozatra érettségit csinálni.

22 voltam mikor érettségiztem.

E közben sajnos kènyszer gondolatokkal küzdöttem , olyanokkal hogy 20 elmúltam, mégis középiskolàba járok ,

Olyan vissza csúszásnak éltem meg az egészet . Ostoroztam magam folyamatosan. Otthon bármit csinaltam , soha semmi nem volt jó . Rengeteget savaztak, a drog függő , alkoholista bàtyám még jobban megnehezítette a dolgunkat, apám bízott bennem, de rengeteget kínlódtam mellette lelkileg.

Súlyos depresszióban szenvedett egész életében , pláne anyám halála után.

Közben a baráti társaságom tiszteletét is elveszítettem, lelki sérültek gyülekezete.

Egy szociopata srác megtalálta a legnagyobb gyengeségemet, a nőkkel szembeni önbizalomhiányomat.

Sokszor járatott le hazugságokkal , nyilvánosan bedobta , elég meggyőzően, hogy én mèg szűz vagyok, stb. Plane hogy nem így volt…:D

Kihasznàlták a gyengeségeimet, Ők is a földbe tiportak.

Később apám a szemem előtt fogyott el, rákban meghalt ő is.(tesóm rendszeresen rámírt azzal , hogy “ cseréld majd a vén svábnak a szaros pelenkát”). Hozzá teszem, apám a problémái ellenére nagyon szeretett minket, mi voltunk a mindene.

A testvérem az örökségem egy bizonyos részét elvette, nagyon nehezen sikerült kisajtolni belole , közben tőle is el kellett viselnem a megalazast , hogy egy proletár , buta , suttyó gyári munkás vagyok.

Persze értelem szeru , hogy ezek után a munkahelyi teljesítményem is a béka segge alá ment, ott is el kellett viselnem a megalázást, mert ez a vonzás törvénye .

Jelenleg ott vagyok , hogy a szavakat alig tudom összerakni az antidepresszánstól, dolgozni nem tudok , a negatív gondolatokat képtelen vagyok kiverni a fejemből pedig tudom, hogy csak nekem árt.

Nagyon erősen él bennem a

Harag.

Mi lenne a jó megoldás, ti mit tennétek a helyemben?