Elfogom veszteni a valóságérzetemet?

Mindig is szerettem egyedül lenni, egy tagadhatatlanul magának való személy voltam. Nem kellettek se barátok, sem barát, mert egyedül sokkal jobban éreztem magam. Arról nem is beszélve hogy minden kapcsolatom traumatikus volt, így két évvel ezelőtt teljesen eldöntöttem hogy nem kell senki. Így teljesen egyedül voltam, és jó is volt, azonban kb egy fél éve magányt, depressziót és valóságérzet elvesztését tapasztaltam magamon. Gyakran nem tudom megmondani hogy ez valóban megtörtént e, vagy csak álmodtam? A napjaim is úgy telnek mintha egy ködfátyolon keresztül látnék mindent, magamat pedig olykor mintha külső szemlélőként érzékelném. Mintha itt lennék, csak pontosan magam mellett. És borzasztóan sokszor kapom magam éber álmodozáson. Például amikor valaki beszél hozzám, akkor teljesen elterelődik a figyelmem, és több percre kiesek a valóságból. De van hogy egy fél órát is képes vagyok elveszíteni. És haloványan emlékszem a dolgokra. Meg tudom mondani hogy mik történhettek körülbelül, de arról fogalmam sincs hogy vajon én mit mondhattam. Voltak az életemben tragédiák, sőt szinte minden héten történik valami rossz, lassan már kezdem azt hinni hogy valami rossz film közepébe cseppentem. Lakás elvesztése, egy barát elvesztése, álom összetörés, és hasonlók. Mindezek és ezeknél még rosszabbak amiket nem részleteznék, egészen rövid idők alatt. Talán emiatt esek ki álladóan a valóságból. De fogalmam sincs hogy hogy tudnám rendbe tenni az elmémet. Az egész egy káosz, és egyetlen éber gondolat sem cikázik a fejemben. Valaki tapasztalt hasonlót? Mikor és hogyan lett vége?

Sajnos ha lenne pénzem pszichológusra elmennék, de a mostani helyzetben még a hétköznapi dolgokra sincs. Szóval ezt lehetne korrigálni valami relaxolós dologgal? Pl jóga vagy nem is tudom…

Nem akarok így maradni, félek hogy teljesen el fogok veszni a fejemben.

Előre is köszönöm a válaszokat.