Lehet, hogy meg fogok őrülni?
Nem is tudom, hogyan magyarázzam el, mert annyira szörnyű ez az egész.
Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy iszonyatosan sok stressz ért mostanában és nagyon sokat dolgozom, ami miatt nagyon fáradt vagyok már.
A minap—hajnali két óra körül—, lefeküdtem aludni, az édesanyám mellé.
(Most ideiglenesen élek a szüleimmel, három hónapig. Nincs ágyam, csak egy matracom. Már nagyon fájt a hátam, ezért feküdtem mellé, mert az ő ágya nagyon kényelmes.)
Az ébrenlét és az álom határán voltam, cikáztak—az egyébként kellemes—gondolatok a fejemben, jól is esett feküdni. Viszont egyszer csak átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha valami gonosz megszallna es bantanam az anyámat. Ez csak egy tizedmásodperc erejéig tartott, rögtön bűntudatom is lett, elhessegettem. (Természetesen soha, még csak hasonló gondolatom sem volt.)
Ezek után viszont nem tudtam nem arra gondolni, hogy mire gondoltam, újra es újra visszatért, a tudatomba, hogy erre gondoltam.
És úgy éreztem, hogy el kell hagynom a házat, hogy ne bántsak senkit.
Fel is ébredtem, elindultam a fürdőszoba irányába, mert borzasztóan hányingerem lett.
Aztán lett egy pánikrohamom, úgy vert a szívem, hogy majdnem elájultam, szédültem, remegett a kezem.
Fel is keltettem az édesanyámat, hogy megölelhessem, mert soha de soha nem tudnám bántani.
Vagy fél órán át csak zokogtam, nem tértem magamhoz.
Tudnotok kell, hogy soha nem bántok senkit, szinte kínosan ügyelek arra, hogy másoknak semmi rosszat vagy akár kellemetlenséget se okozzak.
Azóta eltelt három nap. Nappal semmi bajom, viszont éjszaka úgy fekszem le, hogy olyan érzésem van, mint amikor az ember egy vizsgára készül és izgatott: ezerrel ver a szívem és borzasztóan szorongok. Olyan, mintha attól félnék, hogy nehogy megőrüljek és gyilkos legyen belőlem, pedig józan fejjel nevetséges még a gondolat is.
Az igaz, hogy néztem néhány “true crime” videót és azok nagyon megviseltek, de az már egy hete volt.
Szerintetek nem fordulhat elő, hogy megőrülök és valami visszafordíthatatlant csinálok?
Annyira hihetetlenül szégyellem magam és undorodom magamtól, hogy azt el sem lehet képzelni. De nem mehet így tovább, hogy nem tudok elaludni.
Mit tegyek?
Nagyon köszönöm a válaszokat, kicsit meg is nyugodtam.
Megpróbálok akkor jobban odafigyelni a pihenésre.
A nővéremről pedig: az a baj, hogy már próbáltam jelezni felé, hogy pihenni szeretnék.
De akkor azzal jön, hogy a gyereknek túlságosan hiányzom, vagy pedig veszekszik, ordibál, vagy megsértődik és nem beszél velem.
Azt mondja, hogy akkor ne is menjek hozzájuk, vagy egyáltalán ne találkozzak a gyerekkel, ha a terhemre van.
Pedig nem erről van szó.










Szorongsz. A kényszer és a pánik a szorongás része.
Én ovis korom óta kényszeres vagyok.
Voltak már olyan gondolataim hogy mi lenne ha olyan kenyszergondolataim lennének hogy a rokon gyereket kidobjam az ablakon. Amikor az ölemben ült
Vagy ha éjjel le akarnám szúrni a családtagokat.
Gyerekként olyan dolgokat kellett mondanom otthon amik nagyon cikik voltak, pl a szexről kellett beszélnem 10 évesen….
Sajnos ez el tud menni súlyos irányba, én sem értem hogy miért ilyen durva gondolatok formájában jön a kényszer…. De soha nem tettem semmi ilyesmit nyilván, nem is akarok
Sajnos nekem van több betegségem is ami már rosszabb mint a kényszer, most azért nem az a fő gond





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!