Teljes magány, immár csak azért is. Hogy vitelezem ki hogy ne essek depibe?

Nincs sok barátod. Na bumm. Van pár akivel elvagy, egyelőre a neten, majd lesz olyan is akivel személyesen találkozol. Később érettségi után csak csinálsz majd valamit, tanulsz vagy dolgozol, ott is találkozol emberekkel. Nem tudod izolálni magad egész életedre hacsak nem vagy milliárdos.

Azt írod a tanárok kedvelnek, érdeklődnek felőled, ez jó dolog.

Ha most csúnyának is gondolod magad, még csomót változhatsz pár év alatt. Sok sztár nem volt helyes fiú tizen évesen, aztán meg döglöttek utánuk a nők...

Én azt mondom neked, hogy ha izolálod magad, akkor csak még beszűkültnek fogod látni az életed. Ha még inkább beszűkülsz, akkor még depressziósabb leszel. Gondolom te is tudod, hogy abba meg is lehet halni.

Nem kell teljesen izolálnod, elzárkóznod az emberektől, de erőltetned sem kell. Sodródj, majd ahogy alakul. Emberek jönnek mennek, de ha senkink se adsz esélyt, úgy jó hogy nem lesznek élményeid az emberekkel. Majd ahogy alakul. Én is "feladtam" a barátkozást, azt mondtam nem érdekel, ha lesznek társaim lesznek, ha nem akkor nem. Ha valaki beszédes hozzám én is az leszek, de erőltetni nem fogom. Erre most a mai napig chat-elek a volt kollégámmal. Pedig nem terveztem be. Édesanyám erre mondja, hogy "Majd lesz valahogy" Hát egyszerű tanács, de igaz. A jó is néha váratlanul jön.

Ha elzarkozol, tobbet fogsz agyalni. Csak a negatuvra tudsz majd gondolni. Teljesen belefogsz bolondulni magadban.

Pedig igazabol a hozzaallasodon kene valtoztatnod. Miert gyotrod igy magad?