Létezik a boldogság és nyugodtság egyszerre?

Az lenne a kérdésem igazából hogy egy ember mindig arra fókuszál e ami éppen történik körülötte, hogy nem álmodozik- e vagy nem nosztalgiázik. Nálam nagyon erősen jelen volt a nosztalgia érzése mindig és disszociálódtam sokszor. Pl. disszaciálódtam amikor szorongásom volt de most nyugodtnak érzem magam, mégis úgy érzem disszociálódtam. És mintha mindig boldogabb lennék az átlagnál, mintha egy köd lenne az agyamon vagy valami. Számomra elképzelhetetlen a jelen pillanatban élni, mert nagyon depresszív. Most felhozok egy példát. Ha teljesen arra fókuszálok hogy törlök el egy tányért semmi energiám az élethez és nincs motivációm semmihez, viszont amikor szorongásom volt akkor képes boldogabbnak éreztem magam, mert nem a jelen pillanatban ragadtam, megvolt a reménység és a jövő szépen látásának az érzése. Nem tudom normális - e ha az ember teljesen arra fókuszál ami történik éppen. Mert akkor mi szép van az életben?