A családomat sem érdekli az öngyilkos gondolataim! Mit csináljak? Kitől kérjek segítséget?

Ilyenkor tudjátok mi jut eszembe?

Minek szül valaki gyereket, ha nem vállal érte felelősséget?

Sajnállak Kérdező. Úgy látszik ebből egyedül fogsz kimászni.

Én is hasonlókkal küzdök.

Úgy tűnik, hogy vagyunk így néhányan..

Sajnálom én is Kérdező, hogy így vagy. Hagynod kell, hogy a veled történt/történő dolgok megerősítsenek téged, mert valóban csak magadra számíthatsz!

Először is:

Haragudj a szüleidre nyugodtan, engedd meg magadnak egy napra, vagy kettőre. Utána viszont állj fel, egyenesedj ki és rázd meg magad: tudatosíts, hogy az “ő bajuk” az nem a te bajod. S fogadd el őket ilyennek..

Aztán pedig kezdj elhinni, hogy te egyedül, saját magad által sokkal több és jobb lehetsz, mint Velük (láthatóan..).

Adj annyit nekik, amennyi elvárható és amennyit ők adnak neked, ennél többet ne. A maradék (lehetőleg több) energiát pedig hagyd meg önmagadnak, és idővel elfogod tudni hinni, hogy az öngyilkosság valójában nem megoldás, az nem neked való, te ennél többet érsz!

Nekem valahogy igy jött össze, nem mondom, hogy egyszerű, sok a hullámvölgy, de az irányom már legalább jó.

Kívánom ugyanezt neked!

(A napló írás is nagyon sokat tud segíteni! Vagy egy őszinte barát.)