Mi lehetett ez? Lehetett pánikroham?

Korábban is volt már hasonló, de ez így nekem is új. Vannak ilyen időszakok, amikor úgy érzem, hogy bármin tudnék sírni, (amugyis hihetetlenül érzekeny vagyok, de ilyenkor valahogy extrán) persze nem akarok folyton sírni, és visszatartom, amennyire tudom, aztán ha valami történik, pl. egy kicsit is összeszólalkozunk a párommal kijön. Tegnap is így volt, kicsit eréjesebben rám szólt, és azzal éreztem, hogy muszáj kiszaladnom a szobából, mert nem tudom visszatartani a könnyeim. Bementem a fürdőszobába, akkor sem akartam sírni, meg nem is volt semmi különös, csak néztem magam a tükörben, ahogy folynak a könnyeim, nem tudtam megállítani vagy visszatartani, csak úgy folytak. Aztán pár perc múlva utánam jött a párom, kérdezte mi a baj, és ott már sírva próbáltam elmagyarázni a nézőpontomat a "vitánkkal" kapcsolatban. Aztán ez erősödött, éreztem hogy kitör belőlem, és kértem hogy menjen ki, de nem akar egyedül hagyni hogyha sírok, így maradt, én meg nem mertem előtte kiengedni, amit éreztem hogy tombol bennem, s ahogy vissza próbáltam kicsit tartani éreztem hogy lüktet az ér a halántékomban ahogy vonul végig a testemben iszonyatosan fájt a fejem (még utána is egy darabig) és kezdett görcsbe rándulni a testem. Ahogy megölelt és próbált talpra állítani, hogy ne ott a kád szélén üljek egyre csak sírtam és sírtam görcsösen. Éreztem hogy nem akarom, ő sem értette hogy mi miatt akadtam ki ennyire és igazából én sem, csak magával ragadott a sírás, hogy már nem bírtam lábra állni, görcsösen szorult össze a testem, mintha erőlködnék valami miatt, aztán hirtelen elmelegedte, olyan furcsa forróságot éreztem. Ekkor már kicsit abbamaradt a többi tünet, fel tudtam állni és a párom javaslatára meg tudtam mosni az arcom egy kis hideg vízzel. És nagyjából elmúlt, csak a hangom ment el kicsit. Alig hallhatóan tudtam csak beszélni, rekedtes hangon, amit korabban nem emlék hogy tapasztaltam volna. Viszont pár óra múlva megint érkezett ez a "roham", könnyfolyás, halántéki érlüktetés, fejfájás, forróságérzet. Pedig akkor már lefekvéshez készülődtünk, nem történt semmi, csak olvasva ültem az ágyon.