Kezdek túllenni az exemen, de görcsösen akarok ragaszkodni valakihez. Mit kezdjek ezzel?

Ha pszichológushoz jarsz ő biztos segít neked!

Szeretethiányos vagy!

7 évnyi házasság után elvált orvosként bátran ki merem jelenteni, hogy bizony nagyon nem könnyű az ilyen helyzet. Természetesen az ember a veszteség után önmagát is vádolni kezdi, mégha abszolúte nem miatta ment tönkre a kapcsolat. A pszichológus jó ötlet, de neked kell eldöntened, hogy “kész, nem gondolok rá többet, inkább kihozom a legjobbat a helyzetből”. Nekem ez bevált, új emberekkel ismerkedtem meg, a medicinán belül új területekkel kezdtem foglalkozni, újabb nyelvet tanultam, végül elköltöztem 140 km-re, ott találtam új munkahelyet, ahol pedig egy Gyönyörű és kedves nőt sodort felém az élet, és azóta is boldogan élünk.

Nyilván, most már könnyen beszélek, de mint mondtam, nagyon nehéz helyzet, és azokat még jobban megviseli, akiknek az érzelmi intelligenciája magasabb.

Szóval röviden: kezdj új dolgokkal foglalkozni, mely akár nyelvtanulás, akar továbbképzés, akár máshová költözés. Nekem ez működött, hosszú időt vett igénybe, így a véleményem szubjektív.

Amitől viszont óva intenélek, hogy rövidebb idő elteltével beleugorj egy másik kapcsolatba. Tudom, nagyon rossz a magány, de mindenből ki lehet hozni a legjobbat. Ha nem vagyok indiszkrét, mit értesz azon, hogy “eltaszítottad”?