Van beleszólásom ebbe?

Sziasztok.

Aki sokat lóg itt, valszeg találkozott már valamelyik posztommal.

Pénteken megyek pszichiáterhez, mert szorongok. Annyira, hogy mindenre ráparázok és ez a szorongás addig el nem múlik, amíg anyukámnak el nem mondom, és meg nem nyugtat, hogy nem lesz semmi baj, csak beképzelem.

Rászoktam erre a gondolat-megváltoztatás dologra, hogy bebeszélem magamnak, hogy csak a fejemben van, és elmúlik ez a rossz érzés úgy is.

Viszont anyukám gyógyszert akar velem szedetni, mert nem hiszi el nekem, hogy a gondolatmegváltoztatás hatna.

(Pedig hat, csak néha kell hogy megerősítse ő)

Viszont én gyógyszerfüggő voltam 2 évig, nyugtatón éltem, és nem akarok már gyógyszert szedni, mert szerintem csak méreg, és ha a beszélgetés megadja a hatását, miért szednék gyógyszereket?

Akihez most visz anya, az 13 éves koromban frontint írt fel és sertralint, ami 18 alatt igazából nem is adható, és orvosok, védőnők is veszekedtek idegesen, hogy ilyet nem szabad szedni. De amire felírta (depresszió) megszűnt a sertralin nélkül is.

Anyának a háziorvos viszont telebeszélte a fejét, hogy szedessen velem antidepit megint. De én ugye nem akarom szedni.

Anya azt mondta, ha nem szedem be, ledugja a torkomon.

Ebbe van beleszólásom? Én, mint gyerek, megtagadhatom hogy felírja a pszichiáter, vagy csak anya szava ér?

16/l