Olyan emberek akinek nincs kimutatható mentális betegségük, hogy jutnak el oda, hogy ilyen abszurd dolgokat higyjenek?

Ezt én is észrevettem már, hogy ésszerű és egyébként logikus emberek teljesen nem kézzelfogható nonszensz dolgokban hisznek. (Ezotéria, szellemek, stb...) Néha már azt hiszi az ember, - amikor győzködnek a létezésükről - hogy deluzióból beszélnek megváltozott tudatállapottal, de nem, mert koherensek és még mindig épeszűek. Sokszor inkább az érzelmek, "személyes tapasztalatok" alias jelenések játszanak közre, mert szeretnék elhinni, hogy valami úgy van ahogy gondolják, jobban mondva nem szeretnék elhinni, hogy valami nem úgy van ahogy gondolják.

Más esetben csak a képzeletüket mozgatja meg és a találgatásban magában örömöt lelnek a kíváncsiság által amit fent akarnak tartani azzal, hogy elhiszik az alaptalan feltetelezéseket. Sokszor az ilyen elvetemült feltételezéseknek van valami reálisnak tűnő alapja is, illetve ezeket nyakatekert és irracionális de helyesnek tűnő helytelen érveléssel próbálják bizonyítani.

Az ember ha nem tud valamit nem csöndben marad, hanem kitalál valami inadekvát indokot rá. Már a régi emberek is így csinálták, észjarasuk; A dolgok nem mozognak maguktól -> Csak mi emberek és az állatok tudunk mozgatni dolgokat -> A szél és a természet mozog -> Tehát valamilyen ember, vagy jobban mondva Isten mozgatja.

Helyesnek tűnik az érv, de valójában csak kitalálgat és feltételez olyanról, amiről semmit nem tud. (Azt se tudja, hogy mit nem tud. Szókratész tudta amit nem tud... :D) Tehát nincs tisztában azzal, amit nem tud és ezért kipótolja alaptalan elméletekkel, hogy kielégítse a biztosra tudni akarás emberi de esetlen vágyát. Az ember jobban szereti a tudni vélés, tudás érzését, mint hogy igaz tudást birtokol-e.