Ha megállapítja a pszichológus hogy depressziós vagyok akkor beszelgetni fog velem, meghallgatja a bajaim, vagy csak ad egy gyogyszert es viszlát? Mit tesz egy pszichológus a depresszióban szenvedővel?

#6 Jó, hogy mondod az alkoholt. :) Szerinted az alkoholizmusból ki lehet gyógyulni, ha a "gyógyultak" soha életükben nem nyúlnak italhoz, egy csepphez sem? Ugye az sem kigyógyulás, csak egy javult és megváltozott élet, hogy nem él vele. Ilyen a depresszió is, ha gyógyszer nem szükséges, de pszichológus segít, az abban segít, hogy rutinos legyen a saját érzelmeid és gondolataid helyesebb megélése, irányítása, de a depresszív hajlam attól még ott lesz. A gyógyszer meg akkor kell, ha tényleg biokémiai oka van a depressziódnak. Az nem fog magától megszűnni. A függővé válás más, mintha pár évig rendszeresen szedsz egy gyógyszert, függővé akkor válsz, ha a gyógyszerre hagyod magad, és egyre többet szedsz abból is. Azért kell a gyógyszer mellé terápia: a gyógyszer lehetővé teszi, hogy haszna legyen a terápiának mellette és a kontrollált adag mellett javítsd az életed.

Nem tudom, mennyi antidepresszánst szedtél életedben, hogy ennyire nem hiszel benne, valószínűleg rosszul szedted, ha így gondolod. A pszichológus amúgy nem ad tanácsot, és az indokokban is inkább segít, hogy rájöjj te magad, aztán fogja a kezed, hogy merre tovább.

De amúgy ahogy már leírtam: menj el pszichológushoz. Te is mondod, hogy jó beszélgetésekre van szükséged. Aztán majd a pszichológus eldönti, hogy szerinte szükséges-e egyszer elmenned pszichiáterhez, csak hogy ő tanácsot adjon, hogy van-e egyáltalán szükséged pszichiáterre. A többségnek nincs rá szüksége, és ez gyorsan ki is derül.

Nekem eddig nem nagyon mondták ezt így, hogy depressziós vagyok, szerintem ritkán mondják ezt így ki. Hanem inkább igyekeznek segíteni. A gyógyszert te döntöd el, hogy beveszed-e, és igen azt a pszichiáter tud felírni. Ha nem a hídfőről rángattak le ugrás előtt, akkor valszeg nem is kell gyógyszer.

Az ember általában attól lesz depis, hogy valamit fél megtenni ,vagy valamit rosszul gondol. Pl. a családjában, ahol felnő senki sosem simogatja, puszilja meg a másikat és ezért azt hiszi, hogy a szex nem normális dolog, és akkor úgy érzi, hogy a saját szexuális késztetéseit mindenáron el kell titkolnia, mert az nem normális. Ebből lehet sok nyomor, akár depresszió is. Ha valamilyen módon aztán sikerül átállítania a gondolkodását a kezeltnek, akkor esetleg kezdődik egy jobb élet.