Nagyon nyugtalanító dolog történt velem, szerintetek kezdem elveszteni az eszem?

#3 ez most mire volt jó? Ezzel azt éred el, hogy szerencsétlen mégjobban el fogja ítélni magát. Szerinted kell neki, hogy méginkább kirekeszrve érezze magát?

Ha ennyire érzéketlen vagy, akkor nézz körül a saját házad táján is, mert az sem normális ha valakibe minimális érzelmi intelligencia sem szorult felnőtt ember létére

Nem létezik olyan betegség, hogy tudathasadás, a hozzá nem értő emberek a skizofréniával vagy a DID-vel (magyarul talán disszociatív személyiségzavar) szokták szinonimaként használni ezt a szót tévesen. Amit te itt leírtál, az a kettő közül egyik betegségre se jellemző. Egyszerűen csak azokkal a dolgokkal álmodtál, amik éber állapotban is kitöltik a szabad időd jelentős részét.

Amúgy meg hasonló helyzetben vagyok, egész életemben mindig egyedül éreztem magam, nem voltak és most sincsenek barátaim. A betegségem miatt nem keresek annyit, hogy önállóan képes legyek megélni, úgyhogy az anyámmal vagyok kénytelen együtt élni, aki gyerekkorom óta rendszeresen bántalmaz, érzelmileg zsarol, gaslightingol. Én online "beszélgetéseket" szoktam írni, mintha más emberekkel beszélgetnék, akik szeretnek engem. Így egy kicsit olyan, mintha nem lennék teljesen magányos. Régebben pedig történeteket írtam saját kitalált szereplőkkel, vagy fanfictionöket, és ez tette ki a mindennapjaim nagy részét, és akkoriban én is elég sokat álmodtam a történeteim szereplőivel.

Dehogy gáz, inkab írj könyvet.

Egész gyerekkoromban igy voltam, néha most is, pedig boldog életem van, csaladdal.