Miért vagyok ilyen?

Úgy érzem, hogy az egész életem egy büntetés. Hogy én csak szenvedésre vagyok ítélve. Egész életemben szorongok minden miatt. Konkrétan állandóan. Az iskolában minden reggel olyan gyomorgörcsöm van. Nem merem elmondani a véleményem. Nincsennek igaz barátaim. Akit annak hittem ő ma mondta nekem hogy ha nem megyek vele nyáron táborba kiscsoportot vezetni, akkor elmegy mással, és hagyjam békén. Már annyiszor elképzeltem milyen akarok lenni, de úgy érzem soha nem leszek aki igazán szeretnék. Mert mindentől szorongok. Nagyon sokat dolgozok az önfejlesztésen, de mindig történik valami ami vissza tart. Úgy érzem nem számíthatok senkire. Annyira rettegek a jövőtől. Nem szeretnék mindenen szorongani, magabiztos, határozott szeretnék lenni. Állandóan csalódott, reményvesztett vagyok, miközben boldog, elégedett szeretnék lenni. Pedig olyan boldog is lehetnék, de annyit szorongok. Ez nem sajnáltatás akart lenni, sajnálom ha valakinek ez jött le. Köszönöm annak aki elolvassa, és esetleg tud tanácsot adni. :)

17/ L